A diákoknak úgy harangoztam be a múlt szerdai beszélgetést, hogy a legmenőbb kortárs magyar költőnő jön el Besztercebányára. Jó, persze, ez biztos túlzás, de mindenképp szerettem volna, ha megismerkednek egy egészen originális hangú kortárs szerzővel. Végül aztán pótszékeket kellett behozni, gyorsan megtelt a terem. És valóban: a beszélgetés során Zsuzsa őszintesége olyan fokú provokáció volt költészetet, lelki beállítottságot és magánéletet illetően, hogy visszafojtott lélegzettel hallgatta mindenki. A Belém az ujját írója, a Bog és a Hideg bűnök szerzője magánéleti válságairól, az irodalmi élet „kurvaságáról” és saját íróságának mibenlétéről, változásairól is beszélt. Olyan csönd volt, hogy hallani lehetett az ablak előtt álló fenyőfa tűleveleinek apró neszezését is. És igen, Zsuzsa tényleg megváltozhatott, húst nem eszik (szerencsére azért a sztrapacskának nem mondott ellent), alkoholt nem iszik (egyedül kellett söröznöm), rendszeresen fut, az irodalmi életből (kis túlzással) semmi sem érdekli, csak az írás, saját szövegeinek tétje. A besztercebányai beszélgetés és a Csobi Sound alatt egyfolytában azt éreztem, ez valami más minőség, valami teljesen egyéni. A Csobi Sound után visszajöttek néhányan az irodába, hogy készítsek egy közös fotót Róluk Zsuzsával.
Németh Zoltán 