2013. október 27. A szlovák Spiegelmann Laura

Maxim E. Matkin a kortárs szlovák irodalomban kb. olyan vagy még olyanabb szerepet tölt be, mint Spiegelmann Laura, Centauri vagy Jake Smiles. Írói álnévről van szó, amelyet már több mint egy évtizede sikeresen őriz megalkotója. 2002 óta nyolc regényt jelentetett meg, óriási sikereket aratva, hiszen szinte mind a férfi-nő kapcsolatokat, illetve a szerelem témakörét járják körül. Első könyvével, a kultikus bestsellernek aposztrofált  Polnočný denník (2002) – Éjféli napló című regénnyel vált híressé, amelyet a szerző eredetileg az inZine internetes portálon közölt folytatásokban (megint egy kísérteties hasonlóság a Jake Smiles- és Spiegelmann Laura-sztorival). Néhány jellegzetes regénycím: Láska je chyba v programe (2004) – A szerelem hiba a programban, Miluj ma ironicky (2007) – Szeress ironikusan, Aj ja teba (2010) – Én is téged, Žiadne prudké pohyby (2012) – Semmiféle hirtelen mozdulatok. Maga az álnév egy abszolút karriertörténet, hiszen például a 2012-es Panta Rhei Awards ünnepségen az 2011-es Év szlovák könyve, vagyis a legnagyobb példányszámban eladott szlovák könyv díját is elnyerte. (A díjat a kiadó képviselője vette át.) Ráadásul Matkin a Pravda magazin női mellékletében lelki tanácsadást is nyújt az olvasóknak, a maxim@matkin.sk címen érhető el, ha valaki komolyan gondolja…  

A Maxim férfinév, de a “Matkin”-ban rejtőző szlovák “matka” – “anya” szó a női princípium felől is értelmezhetővé teszi a nevet. Az E. előtag az internetes kultúrára, az új médiára is utalhat, az “e-matka” által pedig valamiféle virtuális anyára, “e-anyára”… Maxim E. Matkin neve tehát szimbolikusan a “maximális e-anya”, a maximális és maximálisan virtuális  anya képzetkörét hívja elő… 😀

Önmagukat megnevezni nem kívánó informátoraim és az interneten terjedő feltételezések szerint is Maxim E. Matkin álneve mögött Eva Borušovičová dramaturg, rendező, író rejtőzik. Az 1970-ben Léván született (lehet, hogy magyarul is beszélő?) szerző nevéhez fűződik a szlovák Rózsa Sándor, azaz a Juraj Jánošík-történet (az 1700-es évek elején élő betyár, aki Rákóczi seregében is szolgált, majd rablásaiért felakasztották) újkori feldolgozása is – ez megjelent könyv alakban, ill. 2009-ben Agnieszka Holland és Kasia Adamik rendezésében film is készült belőle.

Eva Borušovičová eddig még nem lebbentette fel a fátylat az igazságról (igaz, nem is tagadta a találgatásokat, mondván, Matkin csak azért és addig tud élni és alkotni, ameddig anonimitásban rejtőzik) – de akkor néhány leleplező fotó a Sme napilapból, Ester Erdelyitől:

Hírdetés

2013. október 24. Nagymama-graffiti a győri aluljáróból… :)

Mellbevágó élmény a győri vasúti pályaudvar aluljárójának graffitije: Ilona néni és Anya hatlapos tortája két csókolózó őzikével/kecskegidával, A hatlapos Lapjai darabokra Törtek felirattal. A hely szelleme, amely valahol mélyen megérint, micsoda couleur locale!!! Exkluzív, matyóhímzéses kávébabmotívumokkal.

2013. október 22. Belépés a Gellért fürdőbe

2012. október 12. PNL 60

Parti Nagy Lajos 60 éves. Isten éltesse! Az utóbbi két évtizedben egy kicsit függő lettem PNL szövegeitől, van néhány ilyen kortárs szerző, Esterházy P., Borbély Sz., Csehy Z., Krusovszky D., Csobánka Zs., Nemes Z. M. és mások, akiktől, úgy érzem, mindent el kell olvasnom, verset, prózát, fordítást, esszét, tanulmányt. Persze nem tudok mindent elolvasni. A Rókatárgy alkonyatkor című verset viszont kb. százszor már biztos elolvastam. Posztmodern halálvers, a nyelv önkéntelen, anagrammatikus erejét felhasználva: róka, róka, róka – karó, lomha, lomha, lomha – halom: a pőre karó egy halom tetejébe ütve “nyelvi sírt” formáz. Legutóbb a PIM-beli születésnapon olvastam el,  Csákányi Eszter után, a saját versszakomat, egy flashmob keretén belül. Nehéz, verset olvasni, Csákányi Eszter után. Szép volt az este, Esterházy Péter, Závada Pál, Nagy Boglárka, Máté Gábor, Radnóti Sándor  és mások okos, frappáns szövegeivel. Hazafelé, már szinte a célban egy rókatárgy állt az út szélén, nézett felém, hústárgy, vértárgy, könnytárgy. De még élt.

10. CSÁKÁNYI ESZTER

A rókatárgy egy kürti nyál,

köhögve és zokogva

a csókos száj két oldalán

lecsorgó rézborotva.

 

11. NÉMETH ZOLTÁN

A rókatárgy, hogy frakkot ölt,

és ritka már, ha nyelvet,

hogy fél ahányszor újratölt,

sűrűn kér engedelmet.

2013. október 10. Szerdán és pénteken már csecsemő korában böjtölt (csak egyszer szopott)

Hogy a középkor gondolkodásvilága mennyire eltér napjaink gondolkodásától, arra rengeteg példát lehetne hozni, de az egyik legabszurdabb esettel most találkoztam. Szent Miklós, aki manapság a gazdagság, az ajándékozás, a bőség, illetve az egész fogyasztói társadalom “szentje” és jelképe, 13. századi legendája szerint éppen ellenkezőleg, az aszkézis nagymestere volt. Hiszen, mint olvasom, a böjtöt már csecsemő korában megtartotta, a böjti napokon, szerdán és pénteken csak naponta egyszer szopott.

Köszönet Csehy Zoltánnak az információért!

Arra már ki sem térek, hogy azt a Szent Miklóst, a piros ruhásat, akit ma ismerünk, a Coca Cola építette fel – az eredetit ugyanis más ruhában és más süveggel ábrázolta az ikonográfia. Na de ez már egy másik történet.

 

2013. szeptember 5. A szépségkirálynő-modell-költő Fulviára emlékeztek még?

Álnévbolond ismerőseim: Fulviára emlékeztek még? Ő volt az, aki a Holmi 2004 novemberi számában így köszönt be Várady Szabolcsnak: “valódi nevemet nem adhatom meg: nemzetközi modell vagyok, manökenként számos vezető divatcégnek dolgozom, és tudom, az ügynököm nem nézné jó szemmel, ha szakmámon túli művészeti tevékenységet folytatnék”, illetve “tizenhét évesen megnyertem egy szépségversenyt, és ezzel elkezdődött a modellkarrierem. Többek közt olyan nagy neveknek dolgoztam eddig, mint Tom Ford, Roberto Cavalli, Giorgio Armani és legkedvesebb tervezőm, az egyre felkapottabb Julien MacDonald. A sok külföldi fotózás mellett még a gimnáziumot is alig tudtam befejezni. Most is pörgősen élek, hol itt vagyok, hol ott, de a munka szüneteiben vagy a tehetetlen várakozás idegtépő óráiban azért sokat olvasok, igyekszem lépést tartani az otthoni lapokkal, és mindenhová magammal cipelem kedvenc antik szerzőimet.”

Néhány vers: Fulvia: KOCSIVERSENY, CITY CENTER.

A reneszánsz idején a humanista költők az udvari költészet szabályai szerint adtak hasonló álneveket a versekben szereplő nőknek – és most megfordult az álnévviszony: az egyik életre kelt, megszólalt, versben, Ovidius Ars Amatoriájára emlékeztetően.

Fulvia egyébként Marcus Antonius hírhedt feleségének, Cicero nagy ellenfelének a neve volt; illetve Balassi Bálint utolsó szerelmét – az ismeretlen, titokzatos, de a szakirodalom szerint előkelő hölgyet – Fulviának nevezte:

“Lettovább Juliát, s letinkább Celiát ez ideig szerettem,
Attól keservessen, s ettől szerelmessen vígan már búcsút vettem,
Most Fulvia éget, ki ér bennem véget, mert tüzén meggerjedtem.”

Sajnos nincs rá felhatalmazásom, hogy a 21. századi szépségkirálynő-modell-költő Fulvia inkognitóját felfedjem, a 16. századi szépségről pedig  csak annyit tudok, hogy “Feltételezés van arra, hogy a költői álnév a szigetvári hős Zrínyi Miklós lányát, Zrínyi Ilonát fedi, aki mivel asszonyból lett apáca volt, a levél írásának idején a nagyszombati kolostorban tartózkodhatott.” Balassi mindenesetre verset és “gyűrőt” küldött neki.

 

Gyorshír: Petrence Sándor előbújt a szénakazalból!!!

A posztmodern mediális show folytatódik: most már minden hétre jut egy-egy lehullott álarc, maszk: Spiegelmann Laura (k. kabai lóránt) lelepleződése után most az “irgalmattlan nagy” “nípi kőttő” Petrence Sándor is leleplezte önmagát Nyerges Gábor Ádám alteregójaként.  Az Ebíd című vers halhatatlan szerzőjének nyelvjárási (főként dunántúli) regisztereket mozgósító és a helyesírási konvenciókat leromboló költészete Weöres Sándor ifj. Kanalas Bélájának, Parti Nagy Lajos Sárbogárdi Jolánjának, valamint Sántha Attila Székely Ártijának egyenes ági leszármazottja, de rokonságban áll a dilettáns versbeszédet – vö. Orbán János Dénes: Sándor vagyok én is… (2012) – parodisztikusan használó posztmodern lírával (Hizsnyai Zoltán – Tsúszó Sándor: Vasvella állt a kapufélfába),  valamint a 19. századi petőfieskedőkkel is, példaként Lisznyai Kálmán Palóc dalok (1851) című kötetét lehetne említeni.

Nem mondom, hogy nem tudtam (augusztus óta tudom :)), ki rejtőzik a Petrence Sándor álnév mögött, mert az utóbbi időben teljesen belebonyolódtam az álnévkutatásba, na de most már forró szeretettel várjuk Jake Smiles, Centauri, Óváry Emma és Rosmer János jelentkezését is!

Illusztrációképpen sokatmondó kép a felonline.hu-ról: