Az új média és a költészet kapcsolata alapvetően két irányból értelmezhető: egyrészt milyen lehetőségeket biztosít egy új médium a líra számára; másrészt hogyan hasznosítja a költészet az új médium színre lépése által megjelenő lehetőségeket önmaga számára. Vagyis a kérdés az, hogyan alakul át médiummá egy új jelenség, illetve az írás és irodalom hogyan képes rajta elhelyezkedni, megjelenni – hogyan alakítja át az irodalom médiumot, és hogyan alakítja át a médium az irodalmat.
A Facebook-médium és a “szépirodalmi szöveg”-jelenség egymásra rétegeződésének, ill. egymásba csúszásának vizsgálatakor, az alapok kijelölésekor érdemes több bináris oppozíciót kialakítanunk: poszt és komment; saját szöveg posztolása – idegen szöveg kiposztolása; Facebookra posztolt irodalmi szöveg – hyperlink, utalás blogon, honlapon közölt szövegre; saját (ál) profil alatt közölt szöveg – szöveg (kötet) számára létrehozott oldalon közölt szöveg; szövegként megjelenő szöveg – kép részeként megjelenő szöveg.
A Facebook-irodalom az ilyen típusú oppozíciók mentén kategorizálható, s az egyes jelenségek elhelyezkedése eltérő mediális feltételeket von maga után. A kép részeként megjelenő szöveg – mondjuk egy kötetből szkennelt vers képként posztolva őrzi az eredeti könyvtárgy materialitását, anyagszerűségét, a papír bordázatát, bolyhait, terepszerűségét, a tinta kontúrjait – mint például a Garaczi László által Facebookra posztolt Vladimír Holan-versek. Az elektronikusan megjelenő, begépelt szöveg nem rendelkezik ilyen típusú érzéki tapasztalattal. A kötet számára létrehozott Fb-oldalak közül utalhatunk Molnár Illés Hüllők és izzók, Korpa Tamás Egy híd térfogatáról, Bartók Imre A patkány éve vagy Simon Márton Polaroidok c. kötetének oldalaira, amelyen hangzó és képanyagok kerülnek fel a szövegek mellé. A Fb-üzenőfalra kiposztolt link saját bloghoz, honlaphoz is vezethet – többek között Csobánka Zsuzsa, Nagypál István, Pál Dániel Levente, Szécsi Noémi, K. Kabai Lóránt Fb-aktivitását hozhatjuk fel példának. (Némely esetben versekhez, máskor bejegyzésekhez, Nagypál István esetében fordításokhoz vezet a link.) A Lelkigyakorlatok című világirodalmi versblog Sirokai Mátyás és Bajtai András szerkesztésében Fb-oldallal is rendelkezik. Nyerges Gábor Ádám maszk mögött, írói álnevéhez rendelt profil alatt közölte Petrence Sándor dialektusban írt hozzászólásait egy jól felépített szerzői önreprezentáció részeként. Tsúszó Sándor mint álneves szerző szintén saját profillal rendelkezik. A Fb-re kiposztolt klasszikus vagy saját versek szinte mozaikszerűen szembesítenek a szépirodalmi szövegek leállíthatatlanul zajló cseréjével, áramlásával, galaxisával.
A Fb-költészet “új irodalmiság” generálója: az életrajzi szerző mediális színre vitelét figyelhetjük meg az arcon, testen keresztül; a jellem, a habitus megteremtését; s mindez a virtualitásban, neten, posztokon és kommenteken keresztül artikulálódik. Az “új irodalmiság”-ot nem pusztán a szöveg alkotja (a név, arc, test nélküli szöveg, mint a formalista irányzatok ideálja, elképzelhetetlen). Az “új irodalmiság” 1. az arc, a test, az életrajzi szerző – illetve a 2. vizuális és hangzó effektusok (megzenésített szövegek, képanyag, hang…) – és 3. a szöveg hármas interakciójából épül fel. Az “új irodalmiság” új referencialitás a médián keresztül, illetve új személyesség.
Ebből a szempontból Jónás Tamás hihetetlenül érzékeny, provokatív, megdöbbentően személyes posztjaira, verseire és (ön)kommentárjaira utalhatunk. Az “új irodalmiság”-ban a versnek részévé válik a szerzői (ön)kommentár, a szerzői életrajz és jellem, illetve a szépirodalmon túli kijelentések egészen hatalmas tartománya.
Egyáltalán nem véletlen tehát a Nyáry Krisztián-jelenség sikere! Az “új irodalmiság”-nak arra a megváltozott feltételrendszerére utal, amely a szerzői életrajzot, alakot, jellemet, testet (életrajzot), illetve a szerzői kommentárokat evidensen a műalkotás részeként kezeli. A mediális felület megsokszorozódása az irodalmi szöveg tágabb koncepciójában ölt testet az “új irodalmiság” feltételei között. A netes kultúra és a Fb-jelenség azt vonta maga után, hogy az olvasó elé kerülnek olyan háttérinformációk, amelyek eddig baráti beszélgetések részét képezték, és nem tartoztak az olvasóra – most pedig akaratlanul vagy tudatosan részévé válnak az értelmezésnek, közszemlére kerülnek.
De a legmegdöbbentőbb tapasztalata az így megjelenő internetes és a Fb-kultúrának az, hogy a szövegből a Facebookon mint médiumon keresztül a kortárs költők voltaképpen egy “élő műalkotás”-t hoznak létre önmagukból és szövegeikből. (Nem véletlen a Slam Poetry rendkívüli sikere sem tehát! Juhász R. József esernyős Duna-performanszának alapkoncepciójában és sikerében szintén hasonló tényezők játszottak szerepet!) Olyan megsokszorozott, dinamikus, élő mediális felület jön létre, amelynek a klasszikus szöveg, a textus már csak egy része, egyetlen komponense csupán – az életrajz, a test, az arc, a kommentár és önkommentár, a vizuális és akusztikus effektusok mellett.
Ezt nevezem tehát “új irodalmiság”-nak. (S ettől kezdődően talán a “szövegelemzés” is elveszíti létjogosultságát, és helyébe ennek a megsokszorozódott mediális felületnek, az így felfogott “élő műalkotás” megsokszorozódott mediális felületének az értelmezése kerül.)
Németh Zoltán 