2013. december 10. Legendák távozása: Ma Lin, Wang Liquin…

2013. december 10. – szomorú nap az asztaliteniszsport számára. Először Ma Lin jelentette be, hogy befejezte pályafutását a kínai válogatottban, majd következett a nap másik megrendítő bejelentése: Wang Liqin, Chen Qi, Qiu Yike, Zhang Chao, Zhai Chao, Zhai Yiming és Xu Ruifeng is követi példáját. Liu Guoliang, a kínai válogatott edzője egyenesen hősöknek nevezte Ma Lint és Wang Liquint. Kikről is van szó?

Wang Liquin (Vang Li-csin) 15 éves kora óta tagja a kínai válogatottnak. Háromszoros egyéni világbajnok, csapatban és párosban többszörös világ- és olimpiai bajnok, akit a leginkább európai stílusú kínai asztaliteniszezőként emlegetnek. Talán vele kezdődött az európai (shakehand) fogású kínai pingpongozók sora, olyannyira, hogy ma már a válogatott kínai nők szinte mindegyike, a férfiak 80%-a európai ütőfogással játszik.

Ma Lin egy évvel Wang Liquin után, 1994 óta tagja a kínai válogatottnak. A világ egyetlen férfi asztaliteniszezője, akinek egyéni, páros és csapat olimpiai aranya van.  Hosszú évekig, évtizedig a világ legjobb tollszárfogású (penhold) asztaliteniszezője volt.

Párhuzamos élettörténetek, két csapattárs és óriási ellenfél. Mai napig nem felejtem el a 2007-es zágrábi világbajnokság döntőjének pszichotikus fordulópontját, amelyet Ma Lin 3:1-es és 7:1-es vezetésről veszített el Wang Liquin ellen. A mérkőzés után vallotta be, hogy anyai nagyapja közvetlenül a torna előtt lett öngyilkos.

Ma Lintől aláírásom is van, két éve járt Budapesten egy Pro Tour-versenyen. Mekkorát nevettünk, amikor csapattársam megkérte, hogy egy fotó erejéig pózoljon vele, de a botcsinálta fotós a videó gombját nyomta le, és még szinte a kínai pingpongozó kért elnézést, amikor újra beálltak a fényképezőgép elé. És az is nagy sztori volt, amikor Ma Lin alattunk vonult el edzeni, és különítményünk egyik tagja nevén szólította, ő pedig felnézett  ránk, szeméből ezt véltük kiolvasni: mi van, amatőrök?

Nos, az amatőrök most gyászolnak.

A képen középen Ma Lin, jobb oldalon Wang Liquin, bal oldalon Wang Hao.

Hírdetés

2013. december 5. Németh Zoltán: Álnév és maszk. Líceum Kiadó, Eger, 2013.

Tartalom:

1. Álnév és anonimitás
2. Álnév és hatalom
3. Álnév és nemiség
4. Álnév és posztmodernizmus
5. Álnév és műfordítás
6. Álnév és multikulturalizmus
7. Álnév és új média
8. Álnév és hálózat
9. Álnév és bricolage
10. Álnév és referencialitás

 

 

2013. december 1. A negatív kritika cool!

A negatív kritika nagy ajándék, amelyet feltétlenül meg kell becsülni. Felforgatja a rögzült elképzeléseket, kilendít a természetellenes biztonságérzetből, önvizsgálatra kényszerít. Zavarba hoz, és ezáltal megmutatja a dolgok másik oldalát, egy új elképzelést és értelmezést, amely eddig zárt terület volt. A negatív kritika izgalmas és izgató, hiszen önmagunk és szövegünk rejtett olvasatával szembesít. A negatív kritika hatására újra végiggondolod az életed, a negatív kritika felszabadítóan hat – a negatív kritika cool!

A negatív kritikát felvállaló irodalomkritikus őszinte és bátor. A valódi negatív kritikához iszonyú sok energiára van szükség – újra és újra végigolvasni a szöveget, még egyszer és még egyszer, a negatív kritikában az argumentációnak sokkal nagyobb a tétje, mint egy pozitív, megerősítő kritika esetében. Valóban, bátorság és odaadás kérdése elviselni a negatív kritika írásával járó terhet.

(Persze nem tartom valódi negatív kritikának azt az írást, amelyet jól láthatóan nem a szövegszerűség, hanem szövegen kívül álló okok (személyes sértettség, irigység) irányítanak. Az ilyen típusú írás jó esetben leleplezi szerzőjét, és az ál-negatív kritika megalkotója ellen fordul.)

De a valódi negatív kritika igazi ajándék. A “hátba veregetős” kritika “degeneratív melléktermék” (Molnár Illés), a negatív kritika ajándék, amely valódi téttel bír – egész egyszerűen megfizethetetlen!