2014. február 27. Szülés a szaunában

“…a finn Szűz Mária például szaunát keres, hogy legyen hol megszülje gyermekét” – ilyen sorokat olvashat az, aki finn irodalomtörténetet forgat. 🙂   Bár Kai Laitinen nem említi, itt a Kalevala 50. rúnójára/énekére utal, amelyben a “magasztos” szűz Marjatta egy piros bogyócskától esik teherbe, majd miután fény derül áldott állapotára, hiába kéri, esdekli a “fürdőt” és a “gőzlőszobát”, anyja-apja lekurvázza, s végül egy ólban, egy jámbor lovacska leheletpárájában szüli meg gyermekét. Azt a gyermeket, aki hatalmasabb lesz a “komoly, öreg” Väinämöinennél is. Elias Lönnrot ezzel zárja eposzát, a keresztény kisded Jézus lép az ősi finn táltos örökébe, Väinämöinen pedig rézből vert hajója hasában  örökre elhagyja a finn hazát…

Hírdetés

2014. február 25. Arthur Rimbaud: A részeg hajó

Üzenet a palackban 23 a Bárkaonline-on:

http://www.barkaonline.hu/uzenet-a-palackban/3886-uezenet-a-palackban-23

Rimbaud – A részeg hajó

Elátkozott angyal, botrányhős, minden konvenciót felrúgó szörnyeteg, „gyermek Shakespeare”, ahogy Victor Hugo nevezte – ez Rimbaud. Az örök fiatalság mítosza ölt testet alakjában, az összes későbbi fiatalon elhunyt lázadó, James Dean, Jimi Hendrix, Jim Morrison, Kurt Cobain és a többiek Arthur Rimbaud archetipikus alakjából nőttek ki. Rimbaud egymaga a szimbolizmus, a szürrealizmus, a kábítószeres és a beat irodalom őse, látnok, aki a „zavarjuk össze érzékeinket” alkotásmódját költői programmá emelte.

A részeg hajó című vers a határok áthágására tett kísérletből következő önkívületi állapotnak ad nyelvet. A sosemlátott tengereken és földrészeken átívelő utazás célja nem lehet más, mint kiszakadni a rögzült formák és konvenciók hálójából. A részeg hajó éppen ezért egy hiperérzékenyre élesített érzőidegekből álló élőlény, amely intenzívebben lát, hall, tapint és ízlel, élvez és szenved, mint bármely más test. Az érzékek távoli, sosem tapasztalt galaxisait bejáró szuperanyag, testen túli test. Egy ilyen szervezet a technikai forradalmak, illetve a genetikai mutáció eredményeként jöhet létre – vagy az irodalom fikciója által. Igen: a részeg hajó olyan eksztatikus létezésre utal, amely hangsúlyosan csak szövegben, csak a szöveg által jöhet létre, hiszen az irodalom és a költészet az emberi képzelet legvadabb, legvégletesebb, legmerészebb, legmegdöbbentőbb területe.

Rimbaud 15 és 21 éves kora között írta meg verseit, alkotta meg életművét. 16 évesen ismertem meg műveit, és alakítottam ki azt az elvet, hogy 21 éves koromig írok, utána már úgysem érdemes élni, és tervben volt, hogy meghalok. Aki túléli a 21-et, az tulajdonképpen szánalmas. Ez a vers, A részeg hajó, éppen ennek az érzésnek az emlékműve. Az örök fiatalság számkivetettségének, otthontalanságának. És halálvágyának.

 

—————

A vers, Tóth Árpád fordításában – Nyugat, 1917. 4. szám:

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00216/06581.htm

2014. február 22. A ritmus börtöne (a sífutó)

Vér önti el az arcát, ahogy küzdi előre magát a levegőfalban, pedig az csak a kitartóan örvénylő sebesség, amely végigfut a bőrön, hogy aztán szétszedje csikorgó darabjaira. Semmi sincsen most a világból, csak a tüdőbe fagyott zihálás. A lélegzés ökle fojtogat, egy hideg, szőrös kéz, amely pumpaként emelkedik a torokban, durván letapossa a nyelvet, hogy vissza, az artériákig, a szívbe markoljon. A csupasz mozgásra lemeztelenített test. Képek, amelyek kétoldalt menekülnek. Minden szerv minden mozdulata fáj. Üres jelek mindenütt, csak a zihálás üteme. Semmi szükség már semmire. Az embertelen test. Hidegen vérző agy. A kimerültség, amely szöges deszkával csapkodja az arcot másodpercenként. A ritmus, amely mozgó börtönbe zárja a húst és a csontokat. De a testet nem arra találták ki, hogy folyton meneküljön.

2014. február 21. Sírni kell

Borbély Szilárd halála még évekig feldolgozhatatlan trauma marad nemzedékem számára. Azt eddig is tudtuk, hogy a költészet a végső sejtésekből és érzelmekből nyeri hajtóerejét, és velük együtt élő emberi testekből fűti önmagát, irtózatos gépezetként darálva be tehetségek egész sorát – de azt hittük, a határok megkísértése csak szöveg, csak nyelv, csak fantázia kérdése. És most itt van: megint egy irtózatos ütés, amely után keserves munkával kell új szavakat keresni.  Mert éppen Borbély Szilárd volt az, aki halálköltészetével, az alárendelteknek, megalázottaknak, kisemmizetteknek adott nyelv által az utóbbi másfél évtizedben új irányba terelte a magyar irodalmat, egy egész nemzedék példaképévé válva. És most, halálával, egy egész nemzedék, egy egész irodalom árvult el. Egyetlen vigasztaló szónak sincs most itt az ideje. Most a sírás ideje jött el.