A cseh Pantheon

A csehek Nemzeti Pantheonja ősi helyen található, hiszen itt álmodta meg Libuše fejedelemasszony a 10. században azt a várost, amelynek ragyogása állítólag el fogja homályosítani a legragyogóbb csillagokat is, vagyis Prágát és a jövendő cseh államot (de állítólag innét dobatta le megunt szeretőit is a Vltavába, micsoda helyszín írók/költők számára!). Vyšehradról van szó, amely éppen ezért szent hely, másrészt IV. Károly uralkodása alatt elveszítette egykori funkcióját,  ma pedig Prága egyik külvárosa. Csak néhány név a nagyok közül, akik itt vannak eltemetve: a prózaíró Karel Čapek és Božena Němcová, a költő Jan Neruda és Vítězslav Nezval, a zeneszerző Bedřich Smetana és Antonín Dvořák, a festő Alfons Mucha. A 19. századi klasszikus romantikus költő Karel Hynek Mácha holttestét például drámai körülmények között akkor hozták ide, amikor a németek a müncheni döntés után elfoglalták a cseh határvidéket, s 1939-es újratemetése hatalmas manifesztáció volt a német megszállás ellen.

 

Hírdetés

Prága – végállomás

Mászkálok Prágában, napokon át, reggeltől estig, éjjel, és egymást érik a turisták hordái: mint valamikor, évezredekkel ezelőtt az afrikai szavannákon kóborló, élelemre vadászó, gyűjtögető törzsek, most a turistacsoportok rohangálnak fel-le, fel és alá, az egész világ egyetlen óriási szavanna, és mindenki keres valamit, keresi a sosem látott, utolérhetetlen élményeket, keresi azt az egyetlen helyet, amelyre emlékezni lehet életünk végéig, azt  az élményt, a tér csodálatos
összhangját, amelynek az egyes elemeit, kockáit, mint egy erőteljes vers szavait, rakják ki a kövek, a folyók, a fák, a háztetők és az égbolt, keresik a mellbevágó impulzust, amely megráz és megváltoztatja az életed – és én itt vagyok Prágában, és legszívesebben mindenkit megállítanék az utcán, belenéznék a szemükbe, és azt mondanám: áll meg!, itt vagy, ez az a hely, amit kerestél, ne menj tovább.

A döglött ló hasán trónoló államalapító király

A kortárs cseh szobrászművészet egyik legprovokatívabb alakja minden bizonnyal a botrányos köztéri szobrairól elhíresült  David Černý. Legismertebb műve valószínűleg az Entropa címet viselő, Brüsszelben kiállított alkotás, amely Bulgáriát például török WC-k sorozataként, Szlovákiát magyar zászlóval átkötött szalámiként stb. ábrázolja. A Vencel tér szomszédságában található híres Lucernában az államalapító Szent Vencel király, a “cseh Szent István”, a cseh államiság egyik legfontosabb szimbóluma található – meglehetősen szokatlan pózban. Lova fejjel lefelé, döglötten lóg, míg a cseh uralkodó a ló hasát üli meg, vezéri pózban. A megállapodás szerint addig fog itt lógni, amíg fel nem újítják az országban az alkotmányos monarchiát. A cseh szellemtől sosem voltak idegenek az önkritikus, provokatív akciók, így aztán Prágában sétálva találkozhatunk még péniszszökőkúttal, amelyen a parlamenti időszaktól függően villannak fel cseh politikusok nevei (30!), két, egymással szemben vizelő alakkal, akik bokáig állnak a Csehország határait formázó vizelettengerben,  a Sigmund Freudot mintázó, félkezével kapaszkodó figurával: Akasztott emberrel, egy rózsaszín tankkal, vagy éppen egy óriási emberlábakon lépegető Trabanttal. Mind David Černý alkotása.

És az eredeti Szent Vencel: