Rekesznyi üres üveg az irodalmi múzeumban

A Mickiewicz Irodalmi Múzeum első emeletének néhány gyöngyszeme: a hermeneutikai szempontból elhelyezhetetlen üres üvegek (egy az asztalon, ládában mellette több tucat), illetve a babakocsi mint egyetlen értékelhető tárgy. Lehet, hogy nem is üresek az üvegek? Akkor sem értem. A keménypapírból kivágott 50-es évekbeli munkásnőket nem tudtam lefotózni, mert egyébként tilos volt fényképezni az egész objektumban.  Hogy ezek mitől és miért, irodalom és Mickiewicz, nem tudom. Ha már kéznél voltak, miért is ne állítsák ki, gondolom. Szerencsére volt még egy emelet.

Hírdetés

Puskin ajándékai Mickiewicznek…

Azt hittem, a világ leggroteszkebb múzeumában járok, amikor a Varsó főterén, a sellő mögött található Mickiewicz Irodalmi Múzeum első emeletén jártam. A fotókon Varsó újjáépítése, az 50-es évek munkásai, a kivetítőn focimeccs, még egy korjellemző szocialista realista kocsma (rekesznyi üres üvegekkel, külön kérésre posztolom!). A második emeleten végre Mickiewicz, de először itt is unalmas portrék, romantika korabeli Napóleon-festmények, tárgyak, amelyeknek semmi közük sem az irodalomhoz, sem a lengyel Petőfihez. Azt hittem, ez egy vicc, már sarkon akartam fordulni, de aztán, aztán végre! Az egyik asztalban üveglap mögött, a lélegzetem is elállt: Puskin ajándékai Mickiewicznek!!! És ráadásul valódi különlegességek: lila lazuritkőből készült apró palack, parányi flaska, illetve egy valódi furcsaság: finoman megmunkált dióhéj dobozka. Próbálom mindkettőt értelmezni…

Hm, Bedecs Lacinak köszönhetően épp most fogok találkozni Varsó központjában Simon Mártonnal a sellőnél, mit vigyek neki ajándékba? 😀

A wikipédia erről: “Szerencsétlen szerelme (Maryla Wereszczakówna iránt, aki később Puttkammer grófné lett) csaknem a sír szélére vitte. 1824-ben a wilnói ifjak szövetségével együtt elfogták, több hónapi fogságot szenvedett, és elrendelték Oroszországba költözését. Ekkor Szentpétervárra, onnan Odesszába, majd a Krímbe ment, ott írta híres Krími szonettek című versciklusát. Közben megismerkedett az orosz dekabristákkal és Puskinnal is.”

Bosszútornyok

Varsó legmagasabb épülete, a több mint 230 méter magas Kultúra és Tudomány Palotája azért épült 1952-55 között, hogy Sztálin ezzel is megalázza a lengyeleket. A gyarmatosító korlátlan hatalmát hirdette. A diktátor ajándéka ugyanis a nagy testvér figyelő tekintetét is jelképezi, amellyel magasan a 2. világháborúban porig rombolt város fölé emelkedett. Afölé a város fölé, amelynek határában megálltak  a szovjet tankok, hosszú napokra, bevárva, hogy a németek módszeresen pusztítsák el, a felkelőkkel együtt. Varsói legenda, miszerint a helyiek választhattak volna a metró és a felhőkarcoló között – de a történelem ismeretében erősen kételkedhetünk bármiféle választási lehetőségben. Nem véletlen, hogy a rendszerváltás után azonnal felmerült, le kell rombolni Sztálin ajándékát. Végül más megoldást választottak: bosszúból a 230 méter magas épületet körbebástyázták további, hipermodern, vasbeton-üveg tornyokkal, így próbálva eljelentékteleníteni. Létrehozva az egyetlen várost Kelet-Közép-Európában, amely felhőkarcolókkal rendelkezik. Most nézem: a google nem ismer ilyen szót, hogy “bosszútornyok”. Nem tudom, ez jelent-e valamit is.

Állok a tövében, és eszembe jut a moszkvai Lomonoszov Egyetem, amely kísértetiesen hasonló (hát persze, hiszen ennek, pontosabban a moszkvai “Hét nővér”-nek a mintájára épült). Anno egy órába telt a moszkvai kolléganőnek kikönyörögni az orosz fegyveres katonáktól, hogy engedjenek be az épületbe – mert Oroszországban minden egyetemet fegyveresek őriznek. Most épp sötét van, csak a fényjáték villózik a masszív falakon. Az épület bezár. Holnap visszajövök, és csak azért is felmegyek a kilátóteraszra. 

 

A hálózatelmélet magyar atyja és Varsó

Ma előadás a Varsói Egyetem Neofilológiai Karán, a Hungarisztika Tanszéken. Téma: Hálózatelmélet és irodalomtudomány. Milyen megdöbbentő volt, a szívem megállt, amikor előző este, Varsó titkait keresve rábukkantam a neten: Erdős Pál, a hálózatelmélet egyik atyja, a véletlen hálózatok felfedezője, a „matematika Mozartja”, „napjaink Leonhard Eulere” itt, Varsóban halt meg 83 éves korában, 1996. szeptember 20-án, egy pénteki napon. Egy varsói konferencián vett részt, amikor reggel hotelszobájában rosszul lett. Infarktust diagnosztizáltak, amely nyomán elveszítette beszédkészségét, majd mentő vitte a kórházba, de az újabb infarktus már halálát okozta a 20. század egyik legnagyobb zsenijének. Legendás, félig pakolt két bőröndjében tartotta iratait, azokkal vette be magát ismerős matematikusokhoz. Két-három hét alatt megoldott velük egy-egy matematikai problémát, megírták a közös tanulmányt, aztán továbbállt, egy másik matematikusnál húzta meg magát – és így tovább, a végtelenségig. Otthona a matematika volt és saját zsenialitása. Életében kb. 1500 cikke jelent meg, ezekhez kb. 500 társszerzőt használt fel. Ennek nyomán jött létre az ún. Erdős-szám, az ún. kisvilág-elmélet és a hálózatépítés egyik szép példája. Aki közös cikket írt Erdőssel, az egylépésnyi távolságra van tőle, vagyis Erdős-száma 1. Aki közös cikket írt azzal, aki magával Erdőssel írt közös cikket, annak Erdős-száma 2, aki közös cikket írt azzal, aki közös cikket írt azzal, aki közös cikket írt Erdőssel, annak Erdős-száma 3 és így tovább. Érthető, ugye?

Egész éjjel kerestem a neten, melyik hotelban lakott és melyik kórházban hunyt el. Elsétálnék oda. Sajnos semmit sem találtam. A lengyel diákok sem tudták.

 

Szomszédok: Chopin szíve és Rákóczi szobája

Ülök a Szent Kereszt-templomban, Chopin szíve mellett, körülöttem márvány epitáfiumok, Adam Mickiewicz, Bolesław Prus, Juliusz Słowacki nevével, a bejárat jobb oldalán a katyni mártírok emlékhelye, Chopin szívére sírnivaló lila-fehér virágszív figyelmeztet, fölötte a felirat, érzem az átható konyakillatot, a szívizom elhalt rostjainak melankóliáját, a márványnak teste van, láthatatlan repedések a falon, a hangok és a márvány, mert a művészet mindig fontosabb, mint az élet.

A templommal összeépült szomszédos épületben  a Krakowskie Przedmieście 1. szám alatt lakott 1701-ben II. Rákóczi Ferenc. Innét indult Magyarországra, kirobbantani a kuruc szabadságharcot. Ismerve vallásosságát (a Rákóczi fohászai c. kötet versei a nagy kedvencek közé tartoznak) elképzelem, hányszor jött át imádkozni a szomszédos templomba. Az ő szíve is külön történet tárgya lehetne. A ház falán Rákóczi kétnyelvű emléktáblája.

Mellettem lüktet Chopin szíve – konyakban

Varsó, alig pár lépésnyire a szállásomtól a Szent Kereszt-templom (Kościół Św Krzyża), a 17. század végén épült a római Sant Andrea della Valle bazilika mintájára – Varsó legnagyobb orgonájával. De nem ezért írok. Hanem mert itt őrzik Chopin szívét. Konyakban. Alig pár méterre a szállásomtól. Érzem, ahogy lüktet. Zenél a szív?

Arany Pingpongütő-díj

Irodalom és sport, irodalom és asztalitenisz: a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának pingpongcsapata az elmúlt években több olyan akciót szervezett, amely irodalmi és sportdiplomáciai jelentőséggel bírt. 😀 Kétszer vertük a Szépírók Társaságának csapatát, 15:3-ra és 13:5-re, amelyben többek között Szerbhorváth György, Kukorelly Endre, Garaczi László, Papp Z. Attila, Boka László léptek asztalhoz, illetve barátságos mérkőzést játszottunk az érsekújvári gimnázium csapatával (9:9), valamint Hegyéte/Balázsfa – SZMÍT: 18 : 29. Legutóbb a rimaszombati Tompa Mihály Gimnázium csapata ellen léptünk pályára, és 14:2 arányban nyertünk. A SZMÍT-csapat játékosai Hajtman Béla, Sánta Szilárd, Hodossy Gyula, H. Nagy Péter, Juhász R. József, Vida Gergely és Németh Zoltán. Többször szerveztünk egyéni ranglistaversenyeket is, az első három helyezett sorrendje eddig mindig: Németh Zoltán, Sánta Szilárd, Hajtman Béla. Legutóbb Sánta Szilárd hiányzott, ezért a 2014. november 20-i verseny végeredménye: 1. Németh Zoltán, 2. Hajtman Béla, 3. Hodossy Gyula. Az Arany Opus nevű irodalmi díj kiosztása Rimaszombatban kissé paradox módon a pingpongverseny értékelésével kezdődött: amely díj mintájára Arany Pingpongütő-díjnak is nevezhetnénk… 😀 A csapat erejét az is jelzi, hogy négy SZMÍT-játékos is regisztrált pingpongozó: Németh Zoltán a rimaszombat-losonci kerületi 4. ligában, Sánta Szilárd a komáromi járási 5. ligában, Hajtman Béla az érsekújvári járási 6. ligában, Hodossy Gyula a dunaszerdahelyi járási 6. ligában. Már szervezzük a komáromi SZMÍT – Szépírók Társasága összecsapás következő fordulóját…