Eleve gyanús minden irodalmi verseny. Ha az irodalomelmélet kortárs szempontjai felől nézzük a művet, jogosan mondhatnánk, hogy verseket, elbeszéléseket, drámákat nem lehet sorrendbe rakni, első, második, harmadik helyre sorolni. Az irodalmi mű ugyanis létezésénél fogva vonja kétségbe egy egységes nézőpont abszolutizálásának lehetőségét.
Másrészt azonban az irodalmiság nem demokratikus intézmény, és a kortárs irodalmi életet is meghatározták a díjak, kitüntetések, ösztöndíjak. És már az ókori görögöknél is rendeztek irodalmi versenyeket. A március-áprilisban sorra kerülő Dionüszosz-ünnepek egyik fénypontja volt a drámai verseny, amelyen i.e. 534-től tragédiaköltők, i.e. 486-tól komédiaköltők is részt vettek. „A versenyen tíz, előre megválasztott bíró mindegyike felírta az általa megállapított rangsort egy táblára, s ezt bedobta egy urnába. Ebből az arkhón kihúzott ötöt és ezek alapján döntöttek (a másik ötöt figyelmen kívül hagyták).”[1]
Irodalom és sport kapcsolatának szép példája, hogy Kr. u 67-ben Néró császár kérésének köszönhetően nyilvánították a versolvasást is olimpiai számnak.[2] Sőt, „Az újkori nyári olimpiai játékokhoz, egészen az 1948-as londoni olimpiáig, minden alkalommal kapcsolódtak művészeti versenyek is. Ez azt jelentette, hogy azokon több kategóriában, úgymint irodalom, szobrászat, festészet, építészet és zene, a sporttal kapcsolatos művek is megmérettettek, és – a sportolókhoz hasonlóan – arany-, ezüst-, illetve bronzérmet szerezhettek alkotóik.”[3] Az is tudható azonban, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ezeket a „versenyszámokat” soha nem ismerte el a hivatalos programok között, 1948 után végleg búcsút is vettek a művészeti versenyektől. Eredetileg „Pierre de Coubertinnek, a modernkori olimpiai játékok alapítójának volt az a leghőbb vágya” – az ötletet Kemény Ferenctől kapta[4] –, „hogy a sportot és a művészeteket ilyenformán összekapcsolja, ám végül – miután túl sok szubjektív elemet tartalmazott – a NOB végeredményben jobbnak látta levenni a műsorról.”[5] Pedig „Maga Coubertin is nyert egyébként: az 1912-es stockholmi nyári játékokon, pontosabban az ahhoz kapcsolódó művészeti versenyen, irodalom kategóriában aranyéremmel díjazták az Óda a sporthoz című költeményét.”[6] Pontosabban abban az évben az „Ode to sport c. művéért a német színekben pályázó Georges Hohrod és Martin Eschbath szerzőpáros kapta”[7] az irodalmi Nobel-díjat. Viszont „Mint utólag kiderült, ez álnév volt, a páros egyetlen személyt takart: Pierre de Coubertin bárót.”[8]
Az 1928-as[9] amszterdami olimpiai játékoktól kezdődően „már műfaj szerint kategorizálták az irodalmi verseny résztvevőit: lírai, drámai és epikus művekért osztottak érmeket. Ez utóbbi kategóriában van az egyetlen aranyérmünk az olimpiai játékok keretében megrendezett művészeti versenyeken: dr. Mező Ferenc sporttörténész és tanár[10] Az olimpiai játékok története[11] c. munkájával lett első helyezett.”[12] Az 1948-as londoni olimpián Földes Éva sport- és neveléstörténész (akiről legutóbb Dr. Hollerné Mecséri Annamária történész adott ki könyvet) szerzett Magyarországnak bronzérmet a Fiatalság forrása című művével, szintén az epikus művek kategóriájában. „Mivel ebben a kategóriában nő még soha nem indult, a kihirdetéskor így jelentették be: ’Bronze medal Mr. Földes, Hungary!’. A közönség elképedve nézte, amint ’Földes úr’ szoknyában kivonult az éremért…”[13] (Igaz, az aranyérmet is nő szerezte – először nyert nő az olimpiák irodalmi versenyén – a finn Aale Tynni, „aki 1948-ban a londoni olimpián kapott aranyat Laurel of Hellas c. költeményéért.”[14])
Érdekességként: „A MOB hivatalosan is elfogadja az olimpiák művészeti versenyein magyarok által elért eredményeket – melyekkel együtt a nyári és téli olimpiákon összesen 485 érmet (168 arany, 148 ezüst, 169 bronz) nyertek eddig a magyar sportolók –, ez azonban nem egyezik meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság álláspontjával, ugyanis e szervezet nem számolja bele az érmek számába a szellemi versenyeken elért helyezéseket. A NOB által elfogadott magyar érmek száma emiatt nem azonos a MOB által elfogadottakkal. A legfőbb szervezet szerint tehát a következő számú érmekkel rendelkezik Magyarország a nyári és téli olimpiákon: aranyérem: 167, ezüstérem: 146, bronzérem: 169, összes érem: 482.”[15]
Ha összesítjük: a magyar irodalomnak két érme van az 1912-től 1948-ig tartó művészeti versenyeken[16] a nyári olimpiákon, egy arany- és egy bronzérmes olimpikon írót ismerünk. Kissé furcsa persze, hogy nem az irodalomtörténetek és a tankönyvek klasszikusai között, Ady Endre, József Attila, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Márai Sándor és hasonlók között kell keresnünk irodalmi olimpikonjainkat.
[1] Harang Péter, Irodalmi fogalmak, http://mek.oszk.hu/01300/01371/01371.htm
[2] http://erettsegizz.com/tortenelem/az-okori-olimpiak/
[3] http://konyves.blog.hu/2012/08/09/amikor_meg_egy_verssel_is_lehetett_olimpiat_nyerni
[4] http://www.mob.hu/nyari-olimpiai-jatekok/1948-london
[5] http://konyves.blog.hu/2012/08/09/amikor_meg_egy_verssel_is_lehetett_olimpiat_nyerni
[6] http://konyves.blog.hu/2012/08/09/amikor_meg_egy_verssel_is_lehetett_olimpiat_nyerni
[7] http://olvasoterem.com/blog/2014/02/07/aranyermes-irok-az-otkarikas-jatekokon/
[8] http://olvasoterem.com/blog/2014/02/07/aranyermes-irok-az-otkarikas-jatekokon/
[9] https://hu.wikipedia.org/wiki/Művészeti_versenyek_az_1928._évi_nyári_olimpiai_játékokon
[10] http://zaol.hu/sportvilag/85-eve-ezen-a-napon-lett-olimpiai-bajnok-mezo-ferenc-1554940
[11] http://mek.oszk.hu/10400/10465/10465.pdf
[12] http://olvasoterem.com/blog/2014/02/07/aranyermes-irok-az-otkarikas-jatekokon/
[13] http://www.mob.hu/nyari-olimpiai-jatekok/1948-london
[14] http://olvasoterem.com/blog/2014/02/07/aranyermes-irok-az-otkarikas-jatekokon/
[15] https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarország_az_olimpiai_játékokon
[16] https://hu.wikipedia.org/wiki/Művészeti_versenyek_a_nyári_olimpiai_játékokon
A fotón nem József Attila, hanem Hajós Alfréd látható, aki “az 1924. évi nyári olimpiai játékok művészeti versenyében egy stadiontervével ezüstérmet szerzett.” [17]
[17] https://hu.wikipedia.org/wiki/Hajós_Alfréd
Németh Zoltán 