Arany Opus Díj 2016

Le Ngoc Dung “Jade”:

Variációk klasszikusokra

Johann Wolfgang von Goethe Szklenófürdőn

Meg lehet felezni a vizet?
A levegőt, a fényt és a fémet?
Hidrogénre és oxigénre?
A vizet hidrogénre – fél oxigénre,
és a másik oldalon
másfél egységnyi oxigénre?
A horizonton lebukó nap
sugarainak felét számolva
a sötétség megfelezése érdekes.
A 42 fokos termálvíz
hőmérsékletének megfelezése
két 21 fokos vizet eredményez?

Vagy egy 21 és egy 42 fokosat?
Esetleg két 31 fokos víz jön létre?
És a test megfelezése után
két önálló lény, önálló tudattal?
Két egyforma lény.
Vagy a jó és rossz.
Sőt: egy férfi és egy nő jön létre
a megfelezéssel?
Néha eltakarom magamban a férfit,
és várom, megjelenjen a nő,
kétfelé vágom az arcom,
és csak az egyik felét hallgatom
a gondolataimnak,
és csak az egyik felét érzem
az érzelmeknek, amelyek
a távolba visznek.
Feleződik az idő,
felezem az utat,
felezem az időt,
a konflis kanyargó nyomát,
felezem a nehézfémet,
a gyíkaranyt,
a szalamandraezüstöt.
Még mindig túl sok
a gondolat,
amely elborítja a világot,
túl sok a kevés,
amelynek utána kéne járni.
Megfelezem a véletleneket,
és megtalálom a folyamatos
tudást, az utolsó vályogkunyhóban is.
Az első lény akarok lenni,
amely semmivel sem osztható.
Még több kettest a világegyetembe!

Juan Ramón Jiménez Palos de la Frontera kikötőjében

Hatalmas vásznak csattognak a tengerjáró hajón:
ez a spanyol nyelv, ez a csattogás, a szél duruzsolása,
a vitorlába belekapó szél, voltaképpen ezért jött létre
a spanyol nyelv, sisteregve belevágódni a vászonba,
és hajtani előre a hajót, a spanyol nyelv hajtotta előre
az összes hajót, ahogy a matrózok beszéltek spanyolul,
a karavella kétszeres sebességre váltott, szinte előrelökte
a spanyol nyelv, a spanyol nyelv hajtotta a hajót.
Mi a spanyol nyelv? a tenger hullámzása, a tenger hullámos
tarajain átbukó szélgyerekek nevetése, a dagadó vásznak,
mondhatnánk, amelyek a végtelenbe indulnak, a szél
elcsúszása a vásznon, ez a sima, elcsúszó hang, amely
leállíthatatlan, ezért nem lehet abbahagyni a spanyol nyelvet,
ha elkezdődik, a spanyol nyelvnek nincs vége,
a spanyol nyelv perpetuum mobile, amely a hajókat túllendíti
még Amerikán is, a sok karavella belevágódik Amerika
földjébe, beleszánt az Appalache-fennsíkba, belevágódik
a nagy sziú sztyeppébe, a kaliforniai hegyekbe, és továbbhajt,
tovább, egészen ki a Holdra, amelyet kettévág, és folytatja
útját még tovább a sok hajó, benne a hihetetlen motorral,
ami a spanyol nyelv, sőt, voltaképpen az egész hajó
a spanyol nyelv, csak anyagot kellett találnia magának,
hiszen a nyelv védtelenebb, mint a mennyasszonyi fátyol,
védtelenebb mint a nyers hús legszebb pillanataira emlékeztető
szűzhártya, védtelenebb, mint a levegő, amelyet nem láthatunk,
nos, a spanyol nyelv kijátszotta ezt a védtelenséget, belevágódott
az Atlanti-óceánba és a következő pillanatban már ki is
repült a világegyetembe, kettévágott, vérző csillagokat hagyva
maga után, jajongó anyákat és elhagyott gyerekeket,
de a spanyol nyelv vitorlái letörlik a könnyeket, és látjuk,
ahogy a fedélzeten ott áll az összes matróz, kapitány és kormányos,
beszélnek és beszélnek, folyik, szinte túlcsordul a spanyol nyelv,
felröppen a fedélzetről, és már bele is kap a vitorlába,
és dupla sebességre vált a hajó, milyen jó, hogy kitaláltuk
a spanyol nyelvet, örvendezik a kapitány, a kormányos és a matrózok,
milyen jó, hogy van nekünk ez a nyelv, mondják, és ezek a szavak
újult erővel röpítik tovább a hajót, igen, izmos nyelv ez,
mégis könnyed, susogó, mégis leállíthatatlan, fáradhatatlan,
letörli a könnyeket, folytatja tovább, halhatatlanul.

James Joyce Triesztben

Erőteljesebb szavakat kerestem a San Giusto-katedrális
előtti szentjánoskenyérfa alatti magányomban, kivételesen
erős szavakat a Corso Cavouron, egy egzotikus haláruslány
mondataiban, a Miramare kastély olajfái alatt, a kárókatonák
torkában, a Lanterna tövében, várva a világítótoronyba
harapó bóra szavait, hálóval elfogni, és vágyom a süvítésben
elhangzó szavakra, a téglának ütköző szavakra, a sós szavakra,
az öt méter magasan repülő szavakra, a hideg, fájdalmas
szavakra, és más, magasabb működésű szavakat kerestem
a Grand Hotel Duchi d’Aosta ágyaiban, ahol annak idején
Giacomo Casanova szállt meg, más, magasabb működésre
váltó szavakat kerestem a Caffè degli Specchi teraszán, ahol
Rainer Maria Rilke és Franz Kafka törzsvendégnek számítottak,
kerestem a tér kivágott részleteit, amelyet Rilke és Kafka
teste és szavai töltöttek ki egykor, de amelyek – reményeim szerint –
azóta is betöltetlenek, és folytattam, mert magasabb működésű
szavakat kerestem a Bagno alla Lanterna szeparált strandján,
ahol a női strand zsúfolt húspiacán meztelen nőket vizslatva,
a férfi részleget uraló férfi-elmegyógyintézeti ápoltak
artikulálatlan hörgését, nyögését, vijjogását, félállati sikoltozásait
hallgattam napokon át a hullámtörés felett, ebben a feszültségben
kerestem a mértékfeletti szavakat, és a szó hirtelen más, magasabb
működést mutat, a Canal Grande partján összegyűlő kereskedők,
jogászok, politikusok, egyetemisták szavaiban, de csak kerestem
az erőteljes, magasabb működésű szavakat a Molo Audace
naplementéjében, a piaci tömegben, a matrózok pipafüstjében,
a rikoltozó sirályok szárnyizmainak vonalában, a Caffé Tommasseo
Thonet-székjeiben, a Caffé Pasticceria Pironában, ahol keresésem
közben saját magamat láthattam, éppen az Ulysses első fejezeteit írva,
izmos, legyőzhetetlen, embertelen, tökéletes szavakat keresek,
ami elől nem térhet ki, amelynek engedelmeskedik a nyelv,
de csak viszonyt találok mindenhol, tört szárnyú, véres, torz,
érthetetlen szavakat, hangtalan szavakat, leírhatatlan szavakat,
bennük a mérhetetlen magányt, kiöntött jelentést, jelentéstelen,
tökéletes, nyelvtelen idegenséget, szó nélküli írást magamban,
leírhatatlanul, jaj, örökre leírhatatlanul itt, bárhol vagy Triesztben.

 

Hírdetés

Németh Zoltán: Állati férj (Kalligram, 2016)

Egy szerelmes kékbálna hátán Vanuatu partjainál. Jennifer Jarvis gumikalapácsa. Szőrtelen embriógyár a föld alatt. Gyakran szeretkeztünk fönt, meglovagolva szelet, vitorlázva a meleg áramlatokon. Egy barnamedve, akit a gőzölgő vér látványa mindig megindított. Még az embrió is spirál alakú. A bíborvörös vulva nyelvtana. Németh Zoltán új verseskötete.

„Van, amiről nem lehet beszélni,
de arról is beszélni kell,
még ha nem is azon a nyelven,
amelyen beszélni lehet róla,
hanem egy másikon,
amelyen elmondhatatlanok a dolgok…”

Tartalom
Állati férj 9 (Barna medve – Ursus arctos)
Állati férj 13 (Mexikói kardfarkú hal – Xiphophorus helleri)
Állati férj 19 (Kékbálna – Balaenoptera musculus)
Állati férj 25 (Vakondpatkány [csupasz turkáló, földikutya] – Heterocephalus glaber)
Állati férj 39 (Holló – Corvus corax corax)
Állati férj 45 (Bacilus – Escherichia coli)
Állati férj 53 (Éti csiga – Helix pomatia)
Állati férj 59 (Fehér gólya – Ciconia ciconia ciconia)

Transzkulturális homonímiák Juhász R. József Cumi-cumi c. kötetében

Volt már olyan a világtörténelemben, hogy Juhász R. József alias Rokko az olvasókkal-befogadókkal – sőt: azok tudtán kívül – íratta meg a művet, hozta létre a tulajdonképpeni műalkotást. 2013. június elején, a nagy Duna-árvíz idején állt bele például néhány alkalommal szmokingban, csokornyakkendőben, esernyőt feje fölé tartva az áradó folyóba. A hír a Duna-árvíz okozta felfokozott hangulatnak is köszönhetően szinte órák alatt bejárta a médiát, jelentős visszhangot eredményezve. Nem sokkal később kiderült, hogy a valódi performance-ot nem a vízben álló művész „írta”, hanem a médiát bejáró hír alatti kommentárok által maguk a befogadók, hírolvasók, hozzászólók. (…)

Juhász R. József ebben a kötetben is másokon keresztül, másokkal hozat létre műalkotást, írat verset egy szótár segítségével, amelyet ő állított össze hosszú évek munkájával. Ebből a szempontból hasonló a két projekt. Persze most nem öntudatlanul, hanem nagyon is tudatosan, társszerzőként megszólítva az olvasót, a dadaizmushoz hasonlóan hirdetve a „mindenki művész, minden lehet művészet” elvét. De ebben az esetben nem a véletlen generálja a műalkotást, hanem a művész utasításai és a művész által létrehozott játékelemek, a szótár. Tanulságos tehát, ha a Rokko Juhász Facebook-oldalán 2016. szeptember 26-án, 10:05-kor elhelyezett Felhívást teljes egészében közöljük:

„Kedves költészet és kalandkedvelők

Az idei évben Cumi-Cumi címen egy különleges kötet kiadására készülök a Dunaszerdahelyi NAP kiadó jóvoltából. Utazásaim során évek óta gyűjtök olyan idegen nyelvekben meglévő szavakat, amelyeknek a magyar nyelvben is van jelentése és írásmódja is azonos a magyaréval, bár a jelentése néhány esettől eltekintve eltérő. Például: Ember (angolul parázs), Cumi (indonéz nyelven tintahal) Most (szlovák nyelven híd).

Jelenleg mintegy 1100 ilyen szó szerepel a szótáramban.

Arra kérek mindenkit, akihez eljut ez a felhívás, hogy kizárólag a szótárban szereplő szavak felhasználásával írjon verset, szöveget, haikut vagy akár szonettet. Semmilyen megkötésem nincs. Bárki küldhet szöveget, költő, színész, sofőr, állatorvos. Ügyeljetek rá hogy csakis a szótárban meglévő szavakat lehet használni, szavakat összevonni lehet, de ragozni (amennyiben a ragozott forma nem szerepel a szótárban) nem lehet. A szótárat természetesen bővíteni lehet, amennyiben további szavakat találtok, használjátok és küldjétek el nekem.

A végeredmény egy olyan magyar verseskötet lesz, amely egyetlen magyar szót sem tartalmaz. Ráadásul nem is én írom. Én a nyelvet adom a kezetekbe. A költő szerepét a jelen esetben a résztvevők veszik át. A szövegeket a szerző nevével együtt fogom publikálni (külön jelezzétek, ha név nélkül kívántok szerepelni a kötetben).

A határidő nagyon rövid, mindössze pár hét, ezért kérlek hogy a szövegedet 2016. október 15-ig küldd el az alábbi címre és a felhívást juttasd el minél több ismerősödhöz:

juhasz.rokko@gmail.com

Nagy érdeklődéssel várom a szövegeiteket.”[1]

A Felhívásban képviselt elv kísértetiesen hasonlít az 1960-ban Raymond Queneau és a matematikus François Le Lionnais által alapított OuLiPo irodalmi társaság (OUvroir de LIttérature POtentielle – a „Lehetséges Irodalom Műhelye”) ún. megkötéseire. Miről van szó? Az OuLiPo-csoportba tartozó alkotók olyan contrainte-eket, megkötéseket léptetettek életbe az alkotás során, amelyek alapvetően szóltak bele a szövegalkotás lehetőségeibe. George Perec például olyan lipogrammatikus[2] regényt írt 1969-ben La Disparition – A hiányzás címmel, amelyből teljesen hiányzik az e betű. (…)

A Juhász R. József által összeállított szótár olyan szavakat tartalmaz, amelyek hangalakja megtalálható más nyelvekben is. Vagyis egy saját, privát nyelvet hoz létre, pontosabban egy leszűkített nyelvet, amelynek minden szavához valamilyen – a magyar nyelven túlmutató – jelentés köti. Ennek a meghökkentő szótárnak a működése azonban paradox jellegű. Ludwig Wittgenstein a Filozófiai vizsgálódások című művének van egy szakasza, amely a „privát nyelv argumentum” néven vált híressé.[3] Wittgenstein ezeken a helyeken egyes vélemények szerint a privát nyelv lehetősége ellen érvel, az ellen, hogy egyáltalán elgondolható lehetne egy olyan nyelv, amelyet egyetlen személy talál ki a saját érzései, érzelmei leírására. Mások viszont azt hangsúlyozzák, hogy éppen Wittgenstein irányította rá a figyelmet a privát nyelvek problémájára. Ondřej Beran ezeknek az ún. privát nyelveknek[4] több típusát különbözteti meg:

1. az irodalom nyelvét, amelyet a szerző saját normatív labilitása irányít
2. a skizofrén nyelvet, amely egy önmagába zárt autonóm nyelvhasználat
3. az ikrek nyelvét, amely az anyanyelvtől eltérő saját kommunikációs rendszer
4. a glosszoláliát, amikor a prédikáló személy nyelvre emlékeztető hangsorokat ad ki, de olyanokat, amelyeket maga nem ért
5. az önkéntes privát nyelveket, amelyek bizalmas, bennfentes nyelvek
6. a genderspecifikus nyelveket, ilyen az önmagába zárt férfinyelv, női nyelv

Juhász R. József szótára is egy ilyen önmagába zárt autonóm nyelv, amelynek kiterjedését azonban paradox módon nem a saját szabályai irányítják, hanem az idegen nyelvek. Vagyis az előbb említett privát nyelvhasználatok egyfajta sajátos kombinációjaként tekinthetünk ennek a nyelvnek a szótárára. E kombináció hajtóereje pedig nem más, mint a határátlépések sorozata, annak a nyelvben mint médiumon keresztül megvalósuló folyamata. (…)

Ezt a folytonos mozgást a jelentés exterritorizációjaként értelmezhetjük, ahogyan Ursula Reber fogalmaz: „Az irodalom és a nyelv a vágy munkáját végzi, mondhatni az irodalom maga az a »legközelebbi test«, az a köztes tér, amelyben a közelítés, az eltolódás és az újra-territorizálás dinamikája végbemegy.”[5] A Juhász R.-féle szótár szavai azonban úgy végzik el a kilépést a saját nyelv és kultúrai határai közül, hogy mozdulatlanok. Nem hoznak létre poétikát és narrációt, az egymás mellé rendelés, a tökéletes dehierarchizáció stratégiája mentén állnak egymás alatt. Ebben az esetben a szó hangalakjába íródik bele egy idegen nyelv jelentése, és a transzkulturális homonímia eseteként is felfoghatjuk, amennyiben a nyelvnek nem nacionális jellegéből indulnak ki.

A transzkulturalizmus diskurzusának elméleti tere rendkívül alkalmas a Juhász R.-projekt leírására és értelmezésére. (…) A transzkulturalizmus kontextusába helyezve Juhász R. szótárát a privát nyelv ellenében ható tendenciákra figyelhetünk fel. A szavak jelentései válnak a határátlépés terepeivé, maguk a szavak nomáddá, amennyiben a jelentések elhagyják a szavakat, új jelentések társulnak hozzájuk, egy másik nemzeti nyelv szótárába helyezhetők. A szavak szubjektumszerű tényezőkké válnak, és egy magyar versben hirtelen lengyel, indonéz, francia, albán, török, baszk, maláj szavak kerülnek egymás mellé, új kapcsolódási pontokat és egy globális, nemzetek feletti hálózatot hozva létre. (…)

Monika Schmitz-Emans Nach-Klänge und End-Faltungen: Hölderlins Am Quell der Donau und seine Schallgeschwister című tanulmányában utal a németül nem tudó amerikai Robert Kellyre, aki Hölderlin versét hasonlóan hangzó angol szavakkal helyettesítette, „fordította”, majd az eredményt Herbert Schuldt német költő fordította vissza németre – s ezt az eljárást többször is megismételték.[6] Ez a vokális vagy fonetikai fordítás hang és értelem radikális dekomponálására utal éppúgy, mint Juhász R. József projektje, amelynek verseiben legalább két – egy magyar és egy nem magyar – jelentés egyidejű és párhuzamos, egymást destruáló lehetőségeire kell folytonosan figyelnünk. (Mint már említettük, a kötetben egy verset szótár segítségével Juhász R. is „lefordít” magyarra.) Petr Mareš Nejen jazykem českým. Studie o vícejazyčnosti v literatuře című könyvében az irodalmi többnyelvűség eseteit sorolja fel, köztük az idegen nyelv szimulációjának jelenségeit.[7] Juhász R. József kötetének versei viszont még egy lépéssel előtte járnak a szimulációnak: tökéletes magyar versek – és egyúttal tökéletesen multilingvális, hibridnyelvű versek is.

A több rétegű, több jelentésű szimuláció ennek a multilingvális, transzkulturális, transznacionális szótárnak eleve poétikus jelleget biztosít. Felnyitja a zárt, egynyelvű jelentésstruktúrákat, kiterjeszti a nyelv határait, pontosabban nyelvek határfeszültségeiként viszi színre ennek az újfajta szótárnak a szavait. Umberto Eco A tökéletes nyelv keresése című művében sorba veszi azokat az európai kísérleteket, amelyek egy tökéletes nyelv igézetében fogantak: vagy az eredeti ősnyelv megkeresésére, vagy egy mágikus nyelv megalkotására, esetleg egy matematikai alapokon nyugvó tökéletes mesterséges nyelv megteremtésére irányultak.[8]  (…)

Azt sem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az idegenségnek és azonos alakúságnak ezeket a játékait csak olyan nyelven van értelme megjeleníteni, amely nagyon erősen különbözik minden más nyelvtől. A szlovák és a cseh szavak jelentős mértékben hasonlítanak egymásra, a szerb és a horvát tulajdonképpen azonos, s minden olyan nyelv esetében felfüggesztődik a játék, amely hozzá közel álló rokon nyelvvel rendelkezik. A magyar nyelv idegensége tehát nagyszerű lehetőséget jelent a nomadizmusra, a homonímia transzkulturális kiaknázására. (…)

(Részletek az előszóból)

Jegyzetek:

[1] https://www.facebook.com/jozsef.r.juhasz/posts/10210964800536433

[2] „A lipogrammatika olyan írásművészet prózában vagy versben, melynek irányító törvénye az ábécé valamely betűjének elhagyása.” Szigeti Csaba: A külső fordításról. 3. http://real.mtak.hu/30591/1/SZIGETI_Csaba_tanulmanya_a_kulso_forditasrol_u.pdf

[3] Ludwig Wittgenstein: Filozófiai vizsgálódások (Ford. Neumer Katalin). Atlantisz, Budapest, 1998.

[4] Ondřej Beran: Úvod. In Ondřej Beran (ed.): Soukromé jazyky : čítanka. Filosofia, Praha, 2013. 15-20.

[5] Ursula Reber: Ex-territórium: Feltérképezések és térinformációk (Ford. Nagy Hajnalka). In Csúri Károly, Mihály Csilla, Szabó Judit (eds.): Határátlépések. Kulturális határok reprezentációi. Gondolat, Budapest, 2009. 32.

[6] Monika Schmitz-Emans: Nach-Klänge und Ent-Faltungen: Hölderlins Am Quell der Donau und seine Schallgeschwister. In Manfred Schmeling, Monika Schmitz-Emans (eds.): Multilinguale Literatur im 20. Jahrhundert. Königshausen & Neumann, Würzburg, 2002. 69-95.

[7] Petr Mareš: Nejen jazykem českým. Studie o vícejazyčnosti v literatuře. Mnemosyne, Filozofická fakulta Univerzity Karlovy, Praha, 2012.

[8] Umberto Eco: A tökéletes nyelv keresése az európai kultúrában (Ford. Gál Judit és Kelemen János). Atlantisz, Budapest, 1998.