nemethzoltan bejegyzései

Alfred Hitchcock és a világ legszebb naplementéje

“Zadarban látható a világ legszebb naplementéje, szebb, mint a floridai Key Westben, amelyet minden este megtapsolnak” – mondta állítólag Alfred Hitchcock, aki 1964 májusában járt a városban. Az egykori Zadar Hotel 204-es szobájának lakója, aki az előző évben fejezte be Madarak című filmjét, most saját arcképével is találkozhatna a város tengerparti sétányán, amely azóta két különleges alkotással, Nikola Bašić víziorgonájával és napköszöntő kompozíciójával is bővült (ezekről majd később). Nos, hát akkor néhány fotó a híres zadari naplementéről, misztikus Hitchcock-hangulatban.

IMG_5771IMG_5759IMG_5777IMG_5784

 

 

 


Winnetou nyomában – képekben

Winnetou a horvátországi Starigrad mellett, a Paklenica Nemzeti Park területén rendezte be szállásterületét. Kanyonok, szurdokok, szédítően meredek sziklafalak, vízesések tarkítják utunkat, míg megérkezünk az élő legenda által uralt területre. Nézzük hát, hogyan él 2014-ben a halhatatlan bálvány!

Winnetou köszönti a sápadtarcú látogatót:

IMG_5905

A Winnetou által foglyul ejtett autók:

IMG_5816Winnetou ajándékboltja:

IMG_5823

Winnetou vécéje:IMG_5828Winnetou címere:IMG_5844

 

A Winnetou által kedvelt Aniča luka: IMG_5873Winnetou babakocsija:

IMG_5887Winnetou hegymászóiskolát működtet:

IMG_5838

Uff, beszéltem!

IMG_5905

Cukiságok & állatságok: A “kisróka” megszelídítése képekben

Egy kisróka megszelídítésének folyamatai:

1. Felfedezni a kisróka emberi tulajdonságait: csapzott, éhes, félénk, vidám, játékos, kiszolgáltatott, szeretetre vágyó.

2. Megkeresni és megtalálni önmagunk pozitív tulajdonságait: empátia, bátorság, segítőkészség, örömre való képesség.

3. Kaja!

4. Nyugalom, béke , boldogság. (A kisróka szelídít meg Téged.)

Vagyis: az eddig a hordók mögött bujkáló kisróka először kidugja aranyos kis pofikáját. Még közelebb jön, és játékosan felugrik az asztalra. Könyörgő kis gombszemével belenéz a szemedbe. Tűhegyes kis fogaival elkapja a szalámit a kézből. Futkároz a lábak között. Játékosan ugrál, szökell a széklábak között és az asztalon. Megszagolja a lábszárad stb., stb.

róka1róka2róka3róka4róka5

 

 

 

 

A cseh Pantheon

A csehek Nemzeti Pantheonja ősi helyen található, hiszen itt álmodta meg Libuše fejedelemasszony a 10. században azt a várost, amelynek ragyogása állítólag el fogja homályosítani a legragyogóbb csillagokat is, vagyis Prágát és a jövendő cseh államot (de állítólag innét dobatta le megunt szeretőit is a Vltavába, micsoda helyszín írók/költők számára!). Vyšehradról van szó, amely éppen ezért szent hely, másrészt IV. Károly uralkodása alatt elveszítette egykori funkcióját,  ma pedig Prága egyik külvárosa. Csak néhány név a nagyok közül, akik itt vannak eltemetve: a prózaíró Karel Čapek és Božena Němcová, a költő Jan Neruda és Vítězslav Nezval, a zeneszerző Bedřich Smetana és Antonín Dvořák, a festő Alfons Mucha. A 19. századi klasszikus romantikus költő Karel Hynek Mácha holttestét például drámai körülmények között akkor hozták ide, amikor a németek a müncheni döntés után elfoglalták a cseh határvidéket, s 1939-es újratemetése hatalmas manifesztáció volt a német megszállás ellen.

IMG_5194IMG_5219IMG_5200 IMG_5201IMG_5217

Prága – végállomás

Mászkálok Prágában, napokon át, reggeltől estig, éjjel, és egymást érik a turisták hordái: mint valamikor, évezredekkel ezelőtt az afrikai szavannákon kóborló, élelemre vadászó, gyűjtögető törzsek, most a turistacsoportok rohangálnak fel-le, fel és alá, az egész világ egyetlen óriási szavanna, és mindenki keres valamit, keresi a sosem látott, utolérhetetlen élményeket, keresi azt az egyetlen helyet, amelyre emlékezni lehet életünk végéig, azt  az élményt, a tér csodálatos
összhangját, amelynek az egyes elemeit, kockáit, mint egy erőteljes vers szavait, rakják ki a kövek, a folyók, a fák, a háztetők és az égbolt, keresik a mellbevágó impulzust, amely megráz és megváltoztatja az életed – és én itt vagyok Prágában, és legszívesebben mindenkit megállítanék az utcán, belenéznék a szemükbe, és azt mondanám: áll meg!, itt vagy, ez az a hely, amit kerestél, ne menj tovább.

IMG_4694IMG_4913IMG_5047IMG_5071



A döglött ló hasán trónoló államalapító király

A kortárs cseh szobrászművészet egyik legprovokatívabb alakja minden bizonnyal a botrányos köztéri szobrairól elhíresült  David Černý. Legismertebb műve valószínűleg az Entropa címet viselő, Brüsszelben kiállított alkotás, amely Bulgáriát például török WC-k sorozataként, Szlovákiát magyar zászlóval átkötött szalámiként stb. ábrázolja. A Vencel tér szomszédságában található híres Lucernában az államalapító Szent Vencel király, a “cseh Szent István”, a cseh államiság egyik legfontosabb szimbóluma található – meglehetősen szokatlan pózban. Lova fejjel lefelé, döglötten lóg, míg a cseh uralkodó a ló hasát üli meg, vezéri pózban. A megállapodás szerint addig fog itt lógni, amíg fel nem újítják az országban az alkotmányos monarchiát. A cseh szellemtől sosem voltak idegenek az önkritikus, provokatív akciók, így aztán Prágában sétálva találkozhatunk még péniszszökőkúttal, amelyen a parlamenti időszaktól függően villannak fel cseh politikusok nevei (30!), két, egymással szemben vizelő alakkal, akik bokáig állnak a Csehország határait formázó vizelettengerben,  a Sigmund Freudot mintázó, félkezével kapaszkodó figurával: Akasztott emberrel, egy rózsaszín tankkal, vagy éppen egy óriási emberlábakon lépegető Trabanttal. Mind David Černý alkotása.

Vencel1

És az eredeti Szent Vencel:

Prága6

Akkora könyv (a meleg költészetről), hogy beszakad alatta az asztal…

Akkora könyvet tett elénk Csehy Zoltán, hogy beszakad alatta az asztal – szó szerint és képletesen is. Egy ilyen hatalmas, 840 oldalas kötettel már ölni lehet, másrészt pedig vállalkozása annyira vakmerő, hihetetlenül nagy ívű, nyelvileg és szerkezetében is aprólékosan kidolgozott alkotást eredményezett, hogy a könyv lapozgatása során úgy jártam, mint Kazinczy Ferenc Báróczi Sándor fordításkötetének, Marmontel Erkölcsi meséinek olvasásakor, idézem: „édes szólása csudálgatásaiban fel-fel sikoltozám”.

Nagy és rendhagyó vállalkozásról van szó, hiszen egy tabu alá vont, elhallgatott és elhallgattatott témáról ír alternatív irodalomtörténetet: a meleg magyar líráról,  homoerotikus témák, motívumok és szerzők felhasználásával. Csehy olyan kulcsszavak mentén haladt a magyar líra történetében, mint homoszexualitás, biszexualitás, queer, homoszocialitás, leszbikus, meleg, szapphizmus, tribadizmus, gay, barátságretorika, szodómia, buzi, illetve nemi másság. Ahogy a szerző írja: “Ez a könyv elsőként vállalkozik arra a feladatra, hogy a magyar költészet történetén belül láthatóvá tegye, áttekintse, jelezze és próbálja megérteni a fenti jelenségek mintázatait.”

Csehy érzékeny elemzései nyomán a magyar irodalom történetének olyan rejtett jelenségei bukkannak elő, amelyeket eddig hallgatás és titok övezett, s a kizárás és megsemmisítés eljárásai nyomán az irodalomtörténeti cenzúra, vakfolt és tabu fogalmaival írhatók le. Külön fejezet foglalkozik az olyan antik mítoszoknak, keresztény szenteknek és művészettörténeti alakoknak a magyar költészeti hagyományával, mint Ganümédész elrablása, Akhilleusz és Patroklosz, Hyacintus és Apolló, Szapphó, Szent Sebestyén, Michelangelo Dávid szobra.

Csehy Zoltán monográfiája, irodalomtörténete több helyen is kikezdi a magyar irodalomtörténetek steril nemiségképleteit: ilyen a Thaly Kálmán- és a Czóbel Minka-fejezet,  a Faludy György-fejezet, illetve a Pilinszky János és Toldalagi Pál barátságáról és költészetük homoerotikus vonásairól szóló fejezetek. A kortárs magyar irodalom több alkotójának is külön alfejezetet szán a kötet: Gerevich Andrástól Rosmer Jánosig és tovább a kortárs magyar líra fontos területeire láthatunk rá.

Csehy Zoltán kötete véleményem szerint a kortárs magyar irodalomtudomány és irodalomtörténet-írás egyik alapműve, megkerülhetetlen viszonyítási pont. Ezután már nem lehet úgy irodalomtörténetet írni és a magyar irodalomról gondolkodni, mint előtte.

Csehy Szodoma