A migráns író, akit a német olvasók megdicsérnek a regényeiben használt gyönyörű német nyelvért, mondván: nem is hittük, hogy ilyen szépségek vannak a nyelvünkben! A migráns író, aki elnyerte a Svájci Konföderáció Irodalmi Díját éppúgy, mint ahogy a helyi szélsőjobb párt kaktuszdíját is (mert regényében “kineveti” a svájci nőket, hogy azok nem vasalják ruhájukat). A migráns író, aki 18 évesen, 1968-ban hagyta el Csehszlovákiát, Irena Brežná, aki a szlovák irodalomban olyan szerepet tölt be, mint a magyarban Agota Kristof, Terezia Mora, Melinda Nadj Abonji, Ilma Rakusa…
A párkányi AquaPhone performance fesztiválon Irena Brežná olvas fel és beszél önmagáról. Nem akart író lenni. Eszébe sem jutott szépirodalmat írni. Nem tudok regényt írni – mondja – szereplőket kitalálni, köréjük történeteket alkotni. Eredetileg publicisztikai írásokat közölt, aztán a Freitag egyre kevesebb honort kezdett fizetni, és kétségbeesett e-mailjeire, hogy ne vicceljenek, miből éljen meg, a lap ezt válaszolta: Írjon regényt! Mivel regényt nem tudok írni, akkor hát írok az emigrációról, döntötte el.
Fiatalon sokáig az Amnesty Internationalnak dolgozott, írt tudósításokat Csecsenföldről, levelezett a szovjet politikai foglyok ügyében, tiltakozó leveleket küldött Husáknak. 1980-ban írta első migrációs prózáját, rögtön díjat is kapott Ausländerliteratur kategóriában, de ma már nem használják ezt a terminust, dehonesztálónak számít. Amikor írni kezdett, a migráns irodalom még nem állt az érdeklődés középpontjában, ma sokkal kidolgozottabb kategóriákkal dolgozhat, hiszen jelenleg Svájc lakosságának 24%-át a migránsok alkotják, én már nem is számítok migránsnak, mondja nevetve.
Arra a kérdésre, hogy a szlovák, német vagy a svájci irodalomba tartozik-e, arról kezd el beszélni, hogy pár éve Peter Juščák szlovák irodalmi díjra terjesztette föl, de egyes írók zúgolódni kezdtek, mondván, hogyan tartozhat a szlovák irodalomba valaki, aki németül ír. Végül is Juščák meggyőzte a többséget azzal, hogy a szerző szlovák állampolgársággal is rendelkezik, szlovák reáliákkal vannak tele a művei, miért ne kaphatna szlovák állami díjat. Bécsben azt mondták neki: Ön német író, Svájc pedig svájci íróként kezeli, díjakkal ismeri el munkásságát. Ehhez csak tehetjük hozzá, hogy a kortárs szlovák irodalomtörténet egyik legjobb vállalkozásában (Radoslav Passia – Ivana Taranenková (eds.): Hľadanie súčasnosti) többször szerepel Irena Brežná neve, sőt a szerző önálló bekezdést is kap. Hogy a monográfia mennyire mintaszerűen tágítja a “szlovák irodalom” határait, arra jó példa az, hogy Grendel Lajos New Hont-trilógiáját és Hunčík Péter Határeset című regényét is említik ebben a kötetben, mint amelyek jelentős hatást gyakoroltak (természetesen a szlovák fordítás által) a kortárs szlovák irodalomra.
Irena Brežná főleg irodalmi riportregényeket ír, köznyelvi németet használ, és főműve a Die undankbare Fremde (2012), amelyet talán “A hálátlan idegen”-nek fordíthatunk. A könyv saját migrációs tapasztalatait dolgozza fel, önéletrajzi próza. Első felében saját sorsa, második részében a migránsok tolmácsaként hallott 20 tragikus történet alakítja a narrációt. Mint mondja, egy tizennyolc éves lánynak szörnyű élmény volt a migráció: a regény is azzal a jelenettel kezdődik, ahogy átéli, nevéből hogyan húzzák ki a lágyjelet (ž), és hogyan törlik el a szláv nyelvekre jellemző női változatot, és kap meg a tizennyolc éves főszereplő lány egy férfinevet, apja és fiútestvére vezetéknevét. A nevét később is máshogyan ejtették – a nevem már nem tartozott hozzá, elvesztettem, mondja. A könyv második része tolmácsregényként is felfogható, tele hihetetlenebbnél hihetetlenebb történetekkel.
Az anyanyelv dogmája nagyon erős, mondja Brežná, és sokat kellett dolgozni rajta, hogy fellazítsam. Rengeteg dolog kimaradt az életemből. A férjem német író volt, és úgy gondoltam, majd ő mindent megír rólam, de nem tette – ezért elváltam tőle: elloptam a nyelvét, és megírtam én. De az emigráció számomra óriási trauma volt – mondja az írónő -, írás közben folyton elsírtam magam.
Talán meg kellene írni egyszer a sírva írt irodalmi alkotások történetét is.
Németh Zoltán 