A migráns irodalom lehetőségei a magyar irodalomban

A kortárs magyar irodalom, illetve a közép-európai irodalom kontextusában a migráció, illetve a migráns irodalom öt fő típusát különböztethetjük meg a szerzői identitás és a szövegek témájának keresztmetszetében:
1. A faluból a városba települők migrációs tapasztalatai. Különösen Háy János regényei foglalkoznak a témával, A gyerek (2007) és a napra jutni (2014) is a faluból a városba kerülő, a városi életmódhoz asszimilálódó, szüleitől, családtól elszakadó gyerek perspektívájából mondja el az értékrendváltás történetét. Háy nagy vitát kiváltó Az asszimiláns című esszéje is ezzel a kérdéssel foglalkozik, felvetve a kétkultúrájúság, a nyelv és az identitás kérdéseit: „A nyelv, amiben a múltam eseményei zajlottak, különbözött attól a nyelvtől, amibe belekeveredtem. Nem csupán azért, mert nekem a hol a kapa, édesanyám? volt az alapmondat, míg a budapestieknek az anyu, hová megyünk nyaralni?, hogy nekem a sajt disznó volt, nekik ementáli, s a bogyósgyümölcsöt nem dekára, hanem mázsára mértük. Az a nyelv, amit én beszéltem, más nyelven túli támaszokkal bírt.”
2. A határon túli magyar írók Magyarországra költözése. Időben és térben elkülönülő jelenségről van szó: az 1980-as években Erdélyből Magyarországra települők (Bodor Ádám, Csiki László, Bodor Pál), az 1990-es években a délszláv háború miatt Magyarországra költöző írók (Bozsik Péter, Balázs Attila, Orcsik Roland, Kollár Árpád), a nyugati emigrációból az 1989 után Magyarországra költöző írók (Faludy György, Papp Tibor, másodgenerációsként Nagy Ildikó Noémi).
3. Közép-európai vonatkozásai miatt szükséges megemlíteni az 1945 utáni óriási lakosságmozgásokat, áttelepítéseket, kitelepítéseket, deportálásokat, málenkij robotot. Az országon belüli erőszakos népességmozgás volt az egyik nagy témája a csehszlovákiai magyar irodalomnak, a II. világháború után kitelepített szudétanémetek helyére deportált szlovákiai magyarok sorsa Dobos László, Mács József regényeiben, Gyurcsó István verseiben jelenik meg többek között. Másodgenerációs kitelepített ősökkel rendelkezik Bánki Éva, aki Esőváros (2004) című regényében is reflektál az elveszített múltra. Közép-európai kontextusban a lengyel irodalom nyújt sok példát: az óriási lakosságmozgás a határok nyugat felé való tolásával, illetve a kitelepített németek helyébe való beköltözés témája Zyta Oryszyn 2012-es ocalenie Atlantydy – Atlantisz megmentése című regényében jelenik meg például. A téma világhírű feldolgozása a Romániából Németországba kitelepülő Hertha Müller regényeiben kapott világirodalmi jelentőségű dimenziókat, a Szovjetunióba deportált erdélyi németek sorsának megjelenítésével.
4. A Magyarországról kitelepülő magyar származású, vagy magyar, vagy bilingvális, vagy magyarul már nem író alkotók, sok esetben mégis magyar, kelet-közép-európai élményanyaggal: Márai Sándor, Ferdinandy György, Agota Kristof, Terézia Mora, Lorand Gaspar, Ilma Rakusa, Domonkos István, Melinda Nadj Abonji, Zsuzsanna Gahse, George Szirtes, Lehóczky Ágnes, Giorgio Pressburger.
5. A betelepülő írók. Közép-Európa fogalmának hasadtságába éppen a betelepülő irodalomnak a jelenléte, illetve hiánya íródik bele az eltérő társadalomépítés következtében. A régi Közép-Európa−fogalmak használhatatlanságára mutat rá az, hogy Ausztria és Németország 1945 után a Nyugat részévé vált, s mindkét államban a betelepülők irodalmaként felfogott migráns irodalom markáns jelenléte figyelhető meg. Ezzel szemben Közép-Európában, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon kevés erre utaló jelet találhatunk. A magyar irodalomból Marc Martin, Ayhan Gökhan, DaBo, azaz Damien Bonneau nevét említhetjük, de például Ayhan Gökhan Magyarországon született, magyarként szocializálódó költő, betelepülő apa leszármazottja, akinek műveiben leginkább hiányként van jelen a migráns irodalom tematikája.

A teljes tanulmány itt olvasható.

A fotó eredeti lelőhelye:

http://www.ng.hu/Tudomany/2015/08/12/Koltozo-madarak-nyomaban

Manók, ha sírnak

Kifosztott manók Špania Dolina (Úrvölgy) titkos tárnáiban.

Németh Zoltán: Itinerárium

Németh Zoltán: Itinerárium. Media Nova N, Dunaszerdahely, 2015.

A borító itt, a könyv ingyenesen letölthető ide kattintva.

Multikulturális Nemzeti Dohánybolt

Kis közép-európai abszurd – Míg Szlovákiában tüntetéseket szerveznek azért, hogy a többségében magyarok lakta településeken magyarul is feltüntessék a boltok a feliratokat, addig a szinte teljesen magyarok lakta magyarországi Balassagyarmaton éppen a Nemzeti Dohánybolt kedveskedik sajátos multikulturalizmussal a szlovákiai vásárlóknak (akik nagy része persze magyar)…

„Az Úr Nyolcadik Kerülete”(Új média, hálózat, karrier)

LitFest

Németh Zoltán: Kunstkamera – A fény meggondolta magát, és inkább visszafordult… – színpadi játék, film, installáció és egyéb képzőművészeti alkotások a kassai LitFesten. Köszönet az alkotóknak!

LitFest – Kassa, Thália Színház, Márai Stúdió

Saul 1-2.

Nem szoktam ilyesmiről írni, máskor szégyellném talán, de most boldog vagyok. Két versem a Múlt és Jövő zsidó kulturális folyóiratban, Röhrig Gézának és Saulnak ajánlva. Heller Ágnes esszéje, Röhrig Géza versei mellett. Köszönet Kozma Györgynek! Egy varsói út emlékére is, amelybe bele kellett volna halni.

Olimpiai bajnok magyar írók (?)

Eleve gyanús minden irodalmi verseny. Ha az irodalomelmélet kortárs szempontjai felől nézzük a művet, jogosan mondhatnánk, hogy verseket, elbeszéléseket, drámákat nem lehet sorrendbe rakni, első, második, harmadik helyre sorolni. Az irodalmi mű ugyanis létezésénél fogva vonja kétségbe egy egységes nézőpont abszolutizálásának lehetőségét.

Másrészt azonban az irodalmiság nem demokratikus intézmény, és a kortárs irodalmi életet is meghatározták a díjak, kitüntetések, ösztöndíjak. És már az ókori görögöknél is rendeztek irodalmi versenyeket. A március-áprilisban sorra kerülő Dionüszosz-ünnepek egyik fénypontja volt a drámai verseny, amelyen i.e. 534-től tragédiaköltők, i.e. 486-tól komédiaköltők is részt vettek. „A versenyen tíz, előre megválasztott bíró mindegyike felírta az általa megállapított rangsort egy táblára, s ezt bedobta egy urnába. Ebből az arkhón kihúzott ötöt és ezek alapján döntöttek (a másik ötöt figyelmen kívül hagyták).”[1]

Irodalom és sport kapcsolatának szép példája, hogy Kr. u 67-ben Néró császár kérésének köszönhetően nyilvánították a versolvasást is olimpiai számnak.[2] Sőt, „Az újkori nyári olimpiai játékokhoz, egészen az 1948-as londoni olimpiáig, minden alkalommal kapcsolódtak művészeti versenyek is. Ez azt jelentette, hogy azokon több kategóriában, úgymint irodalom, szobrászat, festészet, építészet és zene, a sporttal kapcsolatos művek is megmérettettek, és – a sportolókhoz hasonlóan – arany-, ezüst-, illetve bronzérmet szerezhettek alkotóik.”[3] Az is tudható azonban, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ezeket a „versenyszámokat” soha nem ismerte el a hivatalos programok között, 1948 után végleg búcsút is vettek a művészeti versenyektől.  Eredetileg „Pierre de Coubertinnek, a modernkori olimpiai játékok alapítójának volt az a leghőbb vágya” – az ötletet Kemény Ferenctől kapta[4] –, „hogy a sportot és a művészeteket ilyenformán összekapcsolja, ám végül – miután túl sok szubjektív elemet tartalmazott – a NOB végeredményben jobbnak látta levenni a műsorról.”[5] Pedig „Maga Coubertin is nyert egyébként: az 1912-es stockholmi nyári játékokon, pontosabban az ahhoz kapcsolódó művészeti versenyen, irodalom kategóriában aranyéremmel díjazták az Óda a sporthoz című költeményét.”[6] Pontosabban abban az évben az „Ode to sport c. művéért a német színekben pályázó Georges Hohrod és Martin Eschbath szerzőpáros kapta”[7] az irodalmi Nobel-díjat. Viszont „Mint utólag kiderült, ez álnév volt, a páros egyetlen személyt takart: Pierre de Coubertin bárót.”[8]

Az 1928-as[9] amszterdami olimpiai játékoktól kezdődően „már műfaj szerint kategorizálták az irodalmi verseny résztvevőit: lírai, drámai és epikus művekért osztottak érmeket. Ez utóbbi kategóriában van az egyetlen aranyérmünk az olimpiai játékok keretében megrendezett művészeti versenyeken: dr. Mező Ferenc sporttörténész és tanár[10] Az olimpiai játékok története[11] c. munkájával lett első helyezett.”[12] Az 1948-as londoni olimpián Földes Éva sport- és neveléstörténész (akiről legutóbb Dr. Hollerné Mecséri Annamária történész adott ki könyvet) szerzett Magyarországnak bronzérmet a Fiatalság forrása című művével, szintén az epikus művek kategóriájában. „Mivel ebben a kategóriában nő még soha nem indult, a kihirdetéskor így jelentették be: ’Bronze medal Mr. Földes, Hungary!’. A közönség elképedve nézte, amint ’Földes úr’ szoknyában kivonult az éremért…”[13] (Igaz, az aranyérmet is nő szerezte – először nyert nő az olimpiák irodalmi versenyén – a finn Aale Tynni, „aki 1948-ban a londoni olimpián kapott aranyat Laurel of Hellas c. költeményéért.”[14])

Érdekességként: „A MOB hivatalosan is elfogadja az olimpiák művészeti versenyein magyarok által elért eredményeket – melyekkel együtt a nyári és téli olimpiákon összesen 485 érmet (168 arany, 148 ezüst, 169 bronz) nyertek eddig a magyar sportolók –, ez azonban nem egyezik meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság álláspontjával, ugyanis e szervezet nem számolja bele az érmek számába a szellemi versenyeken elért helyezéseket. A NOB által elfogadott magyar érmek száma emiatt nem azonos a MOB által elfogadottakkal. A legfőbb szervezet szerint tehát a következő számú érmekkel rendelkezik Magyarország a nyári és téli olimpiákon: aranyérem: 167, ezüstérem: 146, bronzérem: 169, összes érem: 482.”[15]

Ha összesítjük: a magyar irodalomnak két érme van az 1912-től 1948-ig tartó művészeti versenyeken[16] a nyári olimpiákon, egy arany- és egy bronzérmes olimpikon írót ismerünk. Kissé furcsa persze, hogy nem az irodalomtörténetek és a tankönyvek klasszikusai között, Ady Endre, József Attila, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Márai Sándor és hasonlók között kell keresnünk irodalmi olimpikonjainkat.

[1] Harang Péter, Irodalmi fogalmak, http://mek.oszk.hu/01300/01371/01371.htm

[2] http://erettsegizz.com/tortenelem/az-okori-olimpiak/

[3] http://konyves.blog.hu/2012/08/09/amikor_meg_egy_verssel_is_lehetett_olimpiat_nyerni

[4] http://www.mob.hu/nyari-olimpiai-jatekok/1948-london

[5] http://konyves.blog.hu/2012/08/09/amikor_meg_egy_verssel_is_lehetett_olimpiat_nyerni

[6] http://konyves.blog.hu/2012/08/09/amikor_meg_egy_verssel_is_lehetett_olimpiat_nyerni

[7] http://olvasoterem.com/blog/2014/02/07/aranyermes-irok-az-otkarikas-jatekokon/

[8] http://olvasoterem.com/blog/2014/02/07/aranyermes-irok-az-otkarikas-jatekokon/

[9] https://hu.wikipedia.org/wiki/Művészeti_versenyek_az_1928._évi_nyári_olimpiai_játékokon

[10] http://zaol.hu/sportvilag/85-eve-ezen-a-napon-lett-olimpiai-bajnok-mezo-ferenc-1554940

[11] http://mek.oszk.hu/10400/10465/10465.pdf

[12] http://olvasoterem.com/blog/2014/02/07/aranyermes-irok-az-otkarikas-jatekokon/

[13] http://www.mob.hu/nyari-olimpiai-jatekok/1948-london

[14] http://olvasoterem.com/blog/2014/02/07/aranyermes-irok-az-otkarikas-jatekokon/

[15] https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarország_az_olimpiai_játékokon

[16] https://hu.wikipedia.org/wiki/Művészeti_versenyek_a_nyári_olimpiai_játékokon

A fotón nem József Attila, hanem Hajós Alfréd látható, aki “az 1924. évi nyári olimpiai játékok művészeti versenyében egy stadiontervével ezüstérmet szerzett.” [17]

[17] https://hu.wikipedia.org/wiki/Hajós_Alfréd

Jegyzőkönyv Bartók Imre, Nemes Z. Márió, Tóth Kinga vallomásából

Dunabogdány, 2015. június 23. 20.00-22.00

“Kísérleti irodalom”? Tóth Kinga = úgy érzi, ez skatulya, leszűkíti a szövegeket, neoavantgarde, underground, nem tartja a műveit kísérletinek. Bartók Imre = a hagyomány kérdése fontos abban, mit tartunk kísérletinek: 1. mit vállalsz fel, 2. mit utasítasz el (vagy ez az én megjegyzésem? – megj. nz), a kontextus számít, amiben elhelyezkedik a műalkotás, másrészt ez gumicsont, könnyen használható, nem mond semmit; Nemes Z. Márió = a német irodalomban a mainstream próbál kísérletezni, görcsösen, görcsösen experimentális = akadémiai kísérletezés, számára, NZM: kísérletező – experimentális = ne legyen kiszámítható; sem az olvasó, sem az ő (szerző) számára, miközben írja, legyen meglepetés a szöveg + NZM = Fukuyama: “a kulturális pánik piacán” fogalmazza meg állításait + NZM-versek: természettörténet (szemantikai elcsúszások – megj. – nz); a hibriditás!!! (kulcsfogalom), a hibrid/komposzt = amikor együtt van minden; BI = a “Trilógia” (patkány, nyúl, kecske éve) alaphelyzete – bizarr helyzetkomikum: 3 figura New Yorkban, napjaink New Yorkjában!; (ébrednek)  furcsa sorozatgyilkosok = Marx, Heidegger, Wittgenstein); a “nagy gyanakvók” = a filozófiai probléma színre vitele::: a gondolkodás ambivalens viszonya a valósághoz; (kísérleti – BI – műfajkeverő); két elv: 1. szikár, tömör, világos — ne legyen!!!/ne feleljen meg ennek a 3 fogalomnak!!! — hosszúnak kell lennie, ha rövid, már más, nem működne + 2. Nem emberi perspektíva! Pl. a hajszálerek elváltozását látja a narrátor – ergo: nem lehet ember stb. BI: az absztrakt festészet is lehet poszthumán; TK = rájött a hörgések technikájára; “a légcső megnyitása” + “falusi punkzenekarjaim voltak”/ meghatározás, helyszíne Prága: “fizikai költészet”!!!; amelyben részt vesz szöveg, kép, hang, test; NZM: versei = “természettörténetek”; 1 provokatív kérdés(em): számolsz-/számoltál-e a paródia (!) jelenlétével szövegeidben etc.  NZM: 1. kötet *- “emberléptékű minimalista világ” – de! ma már: (úgy látja) túl emberi/túl komoly/túl tragikus; —– 2. koetet: egyre inkább történetszerű, meseszerű, meseszerű fordulat, groteszk, horror – horrormese (%), 3. kötet – a humor fontos! – de: ez is a komposzt működését reprezentálja (írja le); állat-gép-szöveg összekeverednek a minőségek; –_tragikus a komikussal_rettenetessel_hátborzongató and/és vicces+megfertőzi egymást: egyszerre jöjjön létre = az olvasóban; még mindig NZM (erőszak!!!) – változott hozzá a viszonya: – az ember testi létezésétől elválaszthatatlan az erőszak, mondja NZM; ettől eltávolodott, mert az emberi lét ettől gazdagabb: ergo: “az erőszak erőszakolása” hogyan lehet meghackelni (elvenni az erejét); TK: a test mint –hangszer!+amelyben keveredik gép, állat, ember – ökológiai költészet? xxxxxx (kérdezem) szép nagy hibrid ökologikus csodarendszer — all machine… és:!!!: “aki hasznos”!!! “az ember önfeláldozása” ember ÖNFeLÁLDoZÁSA poszhumán gép-öko…; (versben: damil); és persze: osztrák konkretizmus; Jandl, Franzobel, Czernin (ezt már én – nz); BI – Adorno 1x; 2x; “a filozófia furcsán túlélte önmagát, mert elfelejtette túl…”; és: “a teljesen absztrakt művészet az igazán politikai / lázadás” – a többi a normák menti látszatcselekvés; a poszthumanizmus nem antihumanizmus. A “beszélgetés = kinyílunk egymás előtt és felsebezzük egymást” (sírok””!); BI – a magyar hagyomány: JA: Óda (biológiai, belek); NZM: nem a “dolgos” költészet, nem!!! BI – Bosch – (előd?!+poszthumán testek);  Jelzők, papírra írva: “hihetetlenül inspiratív”; “BI-nek: a poszthumán történelemnélküli történelem végének adsz történelmi dimenziót” (helyette, ellenében) = nem marad papíron; derridadaizmus & lacancan; Hajas Tibor (NZM!), “sz9vegkáprázat”, Hölderlin; gomba; spóra; NZM-vers: euszociális élőlények – vakondpatkány, 10 cm – penis – “mindentől tizenöt centire” (Garaczi); Milyen ideális olvasót, képzeltek el magatoknak? nincs válasz, (mert) nem kérdezem.