Rádiós beszélgetés a Kunstkamera c. kötetről Jakubecz Lászlónak köszönhetően a Pátria Rádióban, három részletben: http://patria.rtvs.sk/clanky/kultura/83076/nemeth-zoltan-uj-verseskoteteert-madach-dij-kapott
(Elnézést a szaggatott beszédtempóért, de körülöttünk tucatnyi ember borozott, sétálgatott, beszélgetett, amelyből – a technikának hála – szerencsére semmi sem hallható.)
Polgár Anikó Parisz rendelőjében című verse, pontosabban annak egy részlete (volt) olvasható a varsói metróban a Wiersze w Metrze-projekt keretén belül.
Polgár Anikó
Parisz rendelőjében
Puha mohaszőnyeg az istennők feneke alatt.
Oldalt, a paraván mögött szerényen meghúzódva
egy-egy rabszolganő, frissítőkendők és lepel.
Héra már beletörődött. Aphrodité még élvezte is.
Csak Athénét öntötte el a pír.
Parisz, mint egy orvos, kesztyűs kézzel
kotort az asszonyokban.
Az egyik még szűz volt.
„Vetkőzzön le! A bugyiját is!
A lábait rakja fel ebbe a karikába!”
Aztán Oinónét kérdezi:
„Áfás számlát tudunk mi adni görögöknek?”
Arcán kaján mosoly:
„Eredmény két hét múlva lesz.
A nővérkénél érdeklődjenek!”
http://www.wierszewmetrze.eu/wiersze?poem=60
Kategória: Szövegek
Más lenne a világ, ha mindenki naplót írna. Gondoljunk csak bele, micsoda izgalommal olvasnánk szüleink, nagyszüleink, dédszüleink naplóját! Talán az életünk is megváltozna, ha szembesülhetnénk álmaikkal, hétköznapjaikkal, traumáikkal, örömeikkel, megpróbáltatásaikkal. Nem véletlen, hogy a legnagyobb közösségi portálok, mint például a Facebook sikerének az is az egyik biztosítéka, hogy egy sajátos virtuális naplót mutat meg a felhasználó életéből szövegeken, képeken, videón, zenén keresztül. Persze tudjuk, hogy egy-egy korszak mindig előírja, mit szabad és lehet érezni és gondolni, miről lehet, miről szabad írni, és az ember még a legbizalmasabb műfajban, saját naplójában sem ír le mindent, amit érez és gondol. (A folytatás: http://barkaonline.hu/a-jo-tanulo-felel/4470-nemeth-zoltan—kazinczy-ferencr-l)
Kategória: Szövegek
Elképesztő szépirodalmi teljesítmény, nem vitás: Csehy Zoltán Petronius legendás regényét, a Satyricont hexameterekben fordította magyarra. A Hárman az ágyban (2000, 2010) sikere, a Beccadelli-, Martialis-, Sztratón- és Pasolini-fordítások után itt van tehát egy újabb csomópont a Csehy-fordításhálózatban, az áterotizált fordításinyelv-koncepcióban: Petronius! Ha meg akarjuk fogalmazni, miben zseniális az egész Csehy-fordításkoncepció, akkor néhány, egymástól elkülönülő, Csehy Zoltán által mégis egymásban elhelyezett, egymásban mozgatott elvről van szó:
1. Mai, élő, lüktető nyelven fordítja a klasszikus irodalmat, s ezáltal kimozdítja azt “muzeális dermedtség”-éből, kívánatossá, kortársivá teszi. Pl. “Mert kiderül, hogy szart ér minden szónoki képzés…” (70.)
2. Az “áterotizált nyelv” koncepcióját követve fittyet hány a prüdériának, és filológiailag is megalapozottabb szóválasztást követve Sztratón, Catullus, Martialis, Janus Pannonius versei ütősebbekké és kívánatosabbakká válnak. Pl. “Nagytőgyű húsoska debella kereste a farkam…” (17.)
3. A “kortárs irodalom” részeként képzeli el magát, nem egy filológusi-fordítói “szekta” tagjaként, s ezért úgy fordít, hogy a mű jelentéses legyen a kortárs irodalomban, megszólítsa, helye legyen napjaink irodalmában. Pl. “Jobb haza sincs, csak jobb polgárság kéne beléje!” (56.)
4. Az antik fordításokon edződve az időmértékes versformák szinte a szerző vérévé váltak és páratlan gazdagságú formakultúrát eredményeztek, visszahelyezve jogaiba a prózavers korában a kötött formákat és “a vers zeneiségé”-t. Pl. “Egy szappanbuborék: csakis ennyi az emberi élet!” (54.)
5. Tudatosan saját, originális “műfordítói koncepció”-t követ, amelyet interjúiban, jelen kötet utószavában pedig hangsúlyosan és vitapozíciót elfoglalva fejt ki. Ennek része a már említett zeneiség, továbbá az átirat jelensége, illetve azok a posztmodern műfordítói misztifikációk, amelyek többek között Parti Nagy Lajos drámafordításaiban, illetve Kovács András Ferenc Kavafiszában is megfigyelhetők. Pl. “»Csak nem egész korsót ittál ki?« – nyöszörögte a szolga…” (29.)
+
1. “Hihetetlen műveltséganyag” mozgatása, amely a fordítások minden sorában, minden szóválasztásban alapvető evidenciaként jelenik meg.
Kategória: Szövegek
A tavalyi év egyik szenzációjaként harangozták be a német asztalitenisz-világsztár Timo Boll és KUKA robot promóciós mérkőzését, amely sokáig lázban tartotta a pingpong-fanatikusokat éppúgy, mint a mesterséges intelligenciák elvakult rajongóit. Erről korábban itt írtam. Aztán a nagy összecsapás végeredménye kicsit elgondolkodtatott mindenkit: a mérkőzés tkp. egy professzionális fake volt, egy megrendezett videó, amelyen a gyors nézőpont- és kameraváltások, a pörgő labdamenetek azt voltak hivatottak leplezni, hogy folyamatos labdamenetről szó sem lehetett, jelenetről jelenetről vették fel a film egyes akcióit, egy technikus még azt is megjegyezte, számára most derült ki, milyen zseniális asztaliteniszező Timo Boll, merthogy éppen oda volt képes pörgetni a labdát, arra a pár négyzetcentiméternyi területre, amelyre beállították a robot karjára erősített pingpongütőt.
Most pedig itt az újabb hír: egy évvel a vereség után az Agilus nevű robot nem bír beletörődni a vereségbe, visszavágót kér, újra kihívta Timo Bollt, és a mérkőzésre 2015. március 11-án kerül sor: az akció honlapján található videó szerint itt van KUKA KR AGILUS VS. TIMO BOLL, újabb promóciós összecsapásra kerül sor. Nos, itt a robotnak már emberi keze van. Talán időközben megtanult pingpongozni? Vagy Kempelen Farkas sakkozógépéhez hasonlóan belerejtettek egy kínai asztaliteniszezőt? 😀
Kategória: Szövegek
Még Varsóban is – Budapest, majdnem 120 méter magasságban, a Kultúrpalota 30. emeletén.
A Mickiewicz Irodalmi Múzeum első emeletének néhány gyöngyszeme: a hermeneutikai szempontból elhelyezhetetlen üres üvegek (egy az asztalon, ládában mellette több tucat), illetve a babakocsi mint egyetlen értékelhető tárgy. Lehet, hogy nem is üresek az üvegek? Akkor sem értem. A keménypapírból kivágott 50-es évekbeli munkásnőket nem tudtam lefotózni, mert egyébként tilos volt fényképezni az egész objektumban. Hogy ezek mitől és miért, irodalom és Mickiewicz, nem tudom. Ha már kéznél voltak, miért is ne állítsák ki, gondolom. Szerencsére volt még egy emelet.
Kategória: Blog
Azt hittem, a világ leggroteszkebb múzeumában járok, amikor a Varsó főterén, a sellő mögött található Mickiewicz Irodalmi Múzeum első emeletén jártam. A fotókon Varsó újjáépítése, az 50-es évek munkásai, a kivetítőn focimeccs, még egy korjellemző szocialista realista kocsma (rekesznyi üres üvegekkel, külön kérésre posztolom!). A második emeleten végre Mickiewicz, de először itt is unalmas portrék, romantika korabeli Napóleon-festmények, tárgyak, amelyeknek semmi közük sem az irodalomhoz, sem a lengyel Petőfihez. Azt hittem, ez egy vicc, már sarkon akartam fordulni, de aztán, aztán végre! Az egyik asztalban üveglap mögött, a lélegzetem is elállt: Puskin ajándékai Mickiewicznek!!! És ráadásul valódi különlegességek: lila lazuritkőből készült apró palack, parányi flaska, illetve egy valódi furcsaság: finoman megmunkált dióhéj dobozka. Próbálom mindkettőt értelmezni…
Hm, Bedecs Lacinak köszönhetően épp most fogok találkozni Varsó központjában Simon Mártonnal a sellőnél, mit vigyek neki ajándékba? 😀
A wikipédia erről: “Szerencsétlen szerelme (Maryla Wereszczakówna iránt, aki később Puttkammer grófné lett) csaknem a sír szélére vitte. 1824-ben a wilnói ifjak szövetségével együtt elfogták, több hónapi fogságot szenvedett, és elrendelték Oroszországba költözését. Ekkor Szentpétervárra, onnan Odesszába, majd a Krímbe ment, ott írta híres Krími szonettek című versciklusát. Közben megismerkedett az orosz dekabristákkal és Puskinnal is.”
Kategória: Blog
Varsó legmagasabb épülete, a több mint 230 méter magas Kultúra és Tudomány Palotája azért épült 1952-55 között, hogy Sztálin ezzel is megalázza a lengyeleket. A gyarmatosító korlátlan hatalmát hirdette. A diktátor ajándéka ugyanis a nagy testvér figyelő tekintetét is jelképezi, amellyel magasan a 2. világháborúban porig rombolt város fölé emelkedett. Afölé a város fölé, amelynek határában megálltak a szovjet tankok, hosszú napokra, bevárva, hogy a németek módszeresen pusztítsák el, a felkelőkkel együtt. Varsói legenda, miszerint a helyiek választhattak volna a metró és a felhőkarcoló között – de a történelem ismeretében erősen kételkedhetünk bármiféle választási lehetőségben. Nem véletlen, hogy a rendszerváltás után azonnal felmerült, le kell rombolni Sztálin ajándékát. Végül más megoldást választottak: bosszúból a 230 méter magas épületet körbebástyázták további, hipermodern, vasbeton-üveg tornyokkal, így próbálva eljelentékteleníteni. Létrehozva az egyetlen várost Kelet-Közép-Európában, amely felhőkarcolókkal rendelkezik. Most nézem: a google nem ismer ilyen szót, hogy “bosszútornyok”. Nem tudom, ez jelent-e valamit is.
Állok a tövében, és eszembe jut a moszkvai Lomonoszov Egyetem, amely kísértetiesen hasonló (hát persze, hiszen ennek, pontosabban a moszkvai “Hét nővér”-nek a mintájára épült). Anno egy órába telt a moszkvai kolléganőnek kikönyörögni az orosz fegyveres katonáktól, hogy engedjenek be az épületbe – mert Oroszországban minden egyetemet fegyveresek őriznek. Most épp sötét van, csak a fényjáték villózik a masszív falakon. Az épület bezár. Holnap visszajövök, és csak azért is felmegyek a kilátóteraszra. 
Kategória: Blog
Ma előadás a Varsói Egyetem Neofilológiai Karán, a Hungarisztika Tanszéken. Téma: Hálózatelmélet és irodalomtudomány. Milyen megdöbbentő volt, a szívem megállt, amikor előző este, Varsó titkait keresve rábukkantam a neten: Erdős Pál, a hálózatelmélet egyik atyja, a véletlen hálózatok felfedezője, a „matematika Mozartja”, „napjaink Leonhard Eulere” itt, Varsóban halt meg 83 éves korában, 1996. szeptember 20-án, egy pénteki napon. Egy varsói konferencián vett részt, amikor reggel hotelszobájában rosszul lett. Infarktust diagnosztizáltak, amely nyomán elveszítette beszédkészségét, majd mentő vitte a kórházba, de az újabb infarktus már halálát okozta a 20. század egyik legnagyobb zsenijének. Legendás, félig pakolt két bőröndjében tartotta iratait, azokkal vette be magát ismerős matematikusokhoz. Két-három hét alatt megoldott velük egy-egy matematikai problémát, megírták a közös tanulmányt, aztán továbbállt, egy másik matematikusnál húzta meg magát – és így tovább, a végtelenségig. Otthona a matematika volt és saját zsenialitása. Életében kb. 1500 cikke jelent meg, ezekhez kb. 500 társszerzőt használt fel. Ennek nyomán jött létre az ún. Erdős-szám, az ún. kisvilág-elmélet és a hálózatépítés egyik szép példája. Aki közös cikket írt Erdőssel, az egylépésnyi távolságra van tőle, vagyis Erdős-száma 1. Aki közös cikket írt azzal, aki magával Erdőssel írt közös cikket, annak Erdős-száma 2, aki közös cikket írt azzal, aki közös cikket írt azzal, aki közös cikket írt Erdőssel, annak Erdős-száma 3 és így tovább. Érthető, ugye?
Egész éjjel kerestem a neten, melyik hotelban lakott és melyik kórházban hunyt el. Elsétálnék oda. Sajnos semmit sem találtam. A lengyel diákok sem tudták.
Kategória: Blog
Németh Zoltán 