2013. június 28. Csobánka Zsuzsa: Senkim egészen

Csobánka Zsuzsa szövegeiben a férfi és nő kölcsönös viviszekciója, a férfi-nő kapcsolatok értelmezett, összetett szereplehetőségei jelennek meg. A versekbe írt bonyolult identitásképletek a köztük felszínre kerülő hatalmi viszonyok elemi erejű egymásnak feszülése által mutatkoznak meg. A Hideg bűnök (2011) című kötetben a szerelem nyelve a női kiszolgáltatottság katartikus erejű színre vitelét a női öntudat brutális érzelmi matematikájával kombinálja, miközben a magyar líra közismert férfiszempontú szerelmes verseit forgatja vissza és destruálja egy női narrátor által:
„Mert a gyávaság bűn.
Hát kimarom belőled,
míg oltárom nem lesz űr,
míg gerinced egyenes nem lesz,
míg nem vagy, talált tárgyam, olyan,
halott és akarattalan,
addig sajtolom tested,
a drágát,
addig kínozlak kéjjel,
addig, míg már bolondulnál.”
A vers egy rendkívül fontos, kanonikus lírai hagyományt mozgósít erőteljesen. Egyrészt a magyar irodalmi modernség egyik csúcsteljesítményének, József Attila Eszmélet című versének legendás sorait idézi meg: „Az meglett ember, akinek / szívében nincs se anyja, apja, / ki tudja, hogy az életet / halálra ráadásul kapja / s mint talált tárgyat visszaadja bármikor – ezért őrzi meg”. Másrészt a talált tárgyon keresztül utal Tandori Dezső paradigmaváltó verseskötetére is, amely Egy talált tárgy megtisztítása (1973) címmel jelent meg, s a neoavantgárd gyökerekből induló areferenciális magyar posztmodern első jelentős megjelenéseként is értelmezhetjük. Harmadszor az egész Csobánka-vers Szabó Lőrinc Semmiért egészen című versének újraírása, amelyet nemcsak a cím és a mottó erősít, de az idézett strófa halott és akarattalan szókapcsolata által is: „Míg magadra gondolni mersz, / Míg sajnálod az életed, Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan / Halott és akarattalan: / Addig nem vagy a többieknél / Se jobb, se több, / Addig idegen is lehetnél, / Addig énhozzám nincs közöd.” A magyar irodalom egyik legbrutálisabb, a „szerelmi líra végét” (Kulcsár Szabó Ernő) bejelentő szerelmes verséről van szó, amely – negyedik szinten – Csobánka Zsuzsa kezén a tradicionális női kiszolgáltatottságot fordítja a férfiköltészet kódjai ellen, s válik a női érzékenység és a női kegyetlenség lírai manifesztumává, a traumatikus nő élményekkel való leszámolás lehetőségévé.